10 fordulópont, amely alapjaiban formálta újra az életem

Életünk során mindannyian találkozunk azzal a fajta eseményekkel és tapasztalatokkal, amik látszólag csekélyek, azonban elválaszthatatlan módon hozzájárulnak ahhoz, kik vagyunk, mivé alakulunk. Némelyik a pozitív, míg másik a negatív irányba hat, de mind a megértés és személyes fejlődés utunkon vezet valamiféle változáshoz. Ezek az események lehetnek puszta véletlenek, de úgy is tekinthetünk rájuk, ahogy azok, akik úgy hiszik, a véletlen nem más, mint szándékosság – minden okkal történik.

1. Amikor még csak általános iskolába jártam, egyszer a szünetben arra lettem figyelmes, hogy a folyosón három tanár épp rólam beszélget. Azt mondták, túlságosan különc vagyok ehhez az iskolához, és még az osztályfőnököm is arra gondolt, hogy nincsenek barátaim az osztályban. Ez a beszélgetés belső összeroppanást okozott bennem, mert én azt hittem, hogy osztálytársaim kedvelnek. A beszélgetés hatására a teljesen befelé forduló és csendes személyiségem dominánssá vált. Ráadásul találkozások alkalmával felnőtt koromig is problémáim voltak.

2. Gyermekkoromban nehezen kezelhető voltam. Nem tiszteltem az édesanyámat, sokat hazudtam és a tanulás sem ment jól. Egy estén édesanyámmal veszekedni kezdtem, mert nem volt otthon ketchup a vacsorához. Addig panaszkodtam, míg végül meg nem ajánlotta, hogy elmegyünk ketchupért a közeli kisboltba. A boltos bácsi rendkívül meglepődött, hogy ilyen későn lát minket, mivel jól ismerte édesanyámat és tudta, hogy hamar ágyba szokott bújni, mivel hajnali munkás.

Amikor édesanyám elmagyarázta a késői látogatás okát, a boltos bácsi felém fordult és a következőket mondta: „Tudod te, mennyire keményen dolgozik az édesanyád érted?! Egyáltalán nem érdekel, hogy holnap korán kell kezdenie?! Volt egy pici figyelmesség a saját egészségével kapcsolatban?! Ha ő nincs, ki fog veled törődni?!”. A szavai annyira hatással voltak rám, hogy azontúl olyan voltam, mintha megváltoztam volna. Vigyáztam az anyukámra és megfelelően tanultam. Felnőttként sikerült bekerülnöm egy közismert egyetemre és egy kiváló állást szerezni, segítve ezzel az édesanyámat.

3. Huszonegy éves koromban otthagytam az egyetemet, és úgy döntöttem, hogy elkezdek dolgozni. Hamarosan találtam is egy nem túl jól fizető állást, ahol egyszerűen csak fadobálással kellett foglalkoznom. Egy nap teljesen megbénultam munka közben, úgy éreztem, azzal szembesültem, hogy több vagyok annál, mint hogy egész életemben ilyen és ehhez hasonló dolgokat tegyek. Ettől a ponttól visszatértem az egyetemre, sikeresen diplomáztam és megtaláltam életem párját.

4. Egy focimeccsen, amikor egy pillanatig elvesztettem a figyelmemet, a nézőtéren a labda fejen talált. Egy lány sietett segíteni, hogy magamhoz térjek, majd beszélgettünk és cseréltünk telefonszámokat. Már 13 éve vagyunk házasok, és van két gyönyörű gyermekünk. Még ezt is elköszönhetem annak a hirtelen indításnak a labdától.

5. Nyolcéves koromban csak egy nappal a határidő lejárta előtt jutott eszembe, hogy szóljak a szüleimnek, hogy az iskolában be kell fizetni az ebédpénzt. Mivel szegények voltunk, így apám feladta, és azt mondta, hogy még ilyen rövid idő alatt sem tudja összegyűjteni a szükséges pénzt. Annyira elkeseredett, hogy nem tudott nekem enni adni, hogy arra az elhatározásra jutott, hogy Horvátországból Ausztráliába költözünk egy jobb élet reményében. A terv bevált, mivel az apám hamarosan talált egy jól fizető állást és azóta sem szenvedünk hiányt semmiben.

Még mindig úgy gondolja, hogy ha akkor nem szólok neki túl későn az ebéd utánról, valószínűleg soha nem lett volna elég bátorsága meghozni ezt a döntést.

6. Az orvosi egyetemen egy szünetben egy professzor hosszan figyelt engem és hallgatózott a hátam mögött, amikor épp hatalmas beleéléssel meséltem egy sztorit a társaimnak. Amikor befejeztem, a professzor bólintott, hogy úgy gondolja, egy színész veszett el bennem. Ezért amatőr színészetbe kezdtem, ami olyan jól ment, hogy hivatásos színésszé lettem, és az első komoly színházi előadásomon meghívtam a szüleimet és a professzoromat is, hálával.

7. Még középiskolás koromban egy órát lógva elmentem a moziba, a Vissza a jövőbe második felvonását megtekinteni. A lány, aki mellettem ült, beszélgetni kezdett, és a film után randevúra hívtam. Ő lett a feleségem. Az életem legjobb, egyben legmeghatározóbb döntése volt, hogy lógok azon a matematika órán.

8. Gyerekkoromban egy 10,000 Ft-os ajándékutalványt találtam egy áruház közelében. Bementem az áruházba és megláttam egy táncos videójátékot, ami éppen 10,000 Ft-ba került. A jutalomból megvettem a játékot, amivel annyit játszottam, hogy sikerült lefogynom. A játéknak köszönhetően megszerettem a táncot, beiratkoztam egy tánciskolába, és végül hivatásos táncossá váltam.

9. Egy házibuliban, amikor már nem voltunk szomjasak, az egy lány ötletet adott, hogy felelsz vagy merszel játékot játsszunk. Én rögvest mertem, és azt kérdeztem a lánynál, hogy randizna-e velem. Az igen válasza után már 11 év telt el, és most ő a feleségem és a gyerekeim édesanyja. Nagy eséllyel sosem lett volna merszem felkérni randizni, ha a bulin nincsen ez a „felelsz vagy merszel” játék ötlete.

10. Sok évvel ezelőtt viharba került a repülő, amin utaztam. Nem vagyok félénk, de ekkor az életem elkezdett felvillanni előttem. Ez az esemény csak néhány percig tartott, de nagyon hatással volt rám. Elhatároztam, hogy értékeljem jobban az életemet. Leszoktam a rossz szokásaimról, elkezdtem sportolni, egészségesen táplálkozni, kizártam az életemből a mérgező embereket és a felszabadult időmet a szeretteimmel töltöm. Úgy éreztem, hogy teljesen újjászülettem ennek a repülőútnak köszönhetően.