Sok esetben a gyermekek sokkal érettebbek, mint ahogyan azt gondolnánk. Gyakori, hogy olyan mély gondolatokat fogalmaznak meg, amik még a szüleiket is meglepik. Mindez ráadásul természetes módon, ösztönösen történik – nem kell napokon át filozofálniuk, hogy ilyen pontos megfogalmazásokat találjanak.
1. Egy hétfő reggeli párbeszéd apjával:
Én: Remélem, jól fogod érezni magad az iskolában ma!
Fiam: Hát, nem valószínű…
Én: Miért gondolod?
Fiam: Hát, ha te is jó napot kívánsz a munkában…
Én: Ohh, már értem, mire gondolsz…
2. Apák napján megkérdeztem az 5 éves kislányomtól:
– Nekem adnál egy „A legjobb apa a világon” feliratú bögrét?
– Nem.
– És miért nem?
– Mert nem ismerem az összes apát a világon, tehát nem tudom eldönteni, hogy te vagy-e a legjobb.
3. Észrevettem, hogy a fiam iskolai jegyzetfüzetébe bejegyezte több helyen is, hogy „Szeretem anyát!” Amikor megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy ha szomorú, akkor leírja ezt, és azonnal jobban érzi magát. A válasza annyira megható volt, hogy eleredtek a könnyeim.
4. Egyik nap, amikor rossz kedvem volt, a kislányom ezt mondta:
– Ne feszülj anyu! Bármi is történjék, mindig előre kell nézni és reménykedni, hogy a holnap jobb lesz.
Úgy éreztem, hogy neki is nehezére esett a nap az óvodában.
5. A 6 éves kisfiam vigasztalta a húgát, aki elvesztette a karkötőjét: „Ne aggódj! Aki megtalálja, annak legalább jó napja lesz!”
Azt hiszem, példát vehetnék a fiam pozitív hozzáállásából.
6. Viccesen figyelmeztettem a 7 éves fiamat, hogy ne egyen annyi dinnyemagot:
– Ha ennyi dinnyemagot fogyasztasz, nőni fog benned a dinnye!
Erre ő ezt válaszolta:
– Dehát az lehetetlen, mert a magoknak napfényre van szüksége a növekedéshez, és az nem jut a hasamba. Te tán sosem figyeltél oda biológia órán?
7. Úgy tűnik, a kislányomból vagy üzletasszony vagy politikus lesz. Saját fizetőeszközt hozott létre, amit játékokra és nyalánkságokra vált be. Ráadásul még adókat is kivetett, amit szintén játékokra és édességekre költ. De itt még nem állt meg, ugyanis már az óvodában is terjeszkedni kezdett.
8. A fiam elveszítette a régi telefonomat, így amikor felhívtak róla, egy ismeretlen gyermek válaszolt:
– Szia, éppen most találtam ezt a telefont. Gyere el az „xy” helyre, és odaadom neked.
Amikor odaértem, nagyon udvariasan átnyújtotta a telefont, és amikor ajánlottam neki jutalmat, így reagált:
– Nem kell, csak azt tettem, amit helyesnek éreztem.
Ezután elköszönt és továbbment.
9. Azt a feladatot kapták a diákok, hogy írjanak egy fogalmazást a „Ha én milliomos lennék” témában. Mindenki belekezdett, kivéve egy kislányt, aki csak ült és várt. Amikor megkérdeztem, mit vár, azt felelte, hogy a titkárnőjét.
10. A kisfiam Csipkerózsika mesét nézte, amikor felkiáltott:
– Ez nem igaz, megcsókolta!
– Igen, hogy felébressze az álmából.
– De nem csókolhatod meg valakit úgy, hogy előtte meg sem kérdezed, hogy akarja-e.
A kisfiam már most egy igazi úriember.
