Vannak az életünkben olyan események, amelyeknek nehezen találunk logikus magyarázatot. Mindez persze azon múlik, képesek vagyunk-e megtalálni az okát, vagy tényleg nem létezik rá ésszerű magyarázat. Racionális és spirituális gondolkodású emberek között ez bizonyára hatalmas vitát indítana. Azonban, ha hallunk võrös hátborzongató történeteket, vagy saját magunk is átéljük azokat, borzongató érzés fut rajtunk végig, még ha csak hallásból is ismerünk ilyen eseteket.
1. Még csak 19 éves voltam, amikor súlyos fertőzés miatt kómába estem, és az életem lógott a szálán. Napokig feküdtem a kórházban kómában, de én ezt nem vettem észre. Amikor felébredtem a kómából, úgy emlékeztem, mintha a kórházban töltött napjaim teljesen szokványosak lettek volna. Az egyik rossz emlékem az volt, hogy a nagymamám, aki már évek óta halott volt, egész idő alatt velem volt.
2. Munkatársaimmal bejártuk egy elhagyott hajót, ahol fotókat is készítettünk. Napokkal később, miután megkaptuk a képeket, észrevettünk egy alakot, aki egy balta a kezében állt. A biztonsági kamera felvételei szerint a hajón rajtunk kívül nem tartózkodott senki más. A baltás alakot egyikünk sem látta élőben.
3. Egy pszichiátrián dolgozom, és egyszer belépett egy fiú, akinek a szomszédai riasztották a rendőrséget, mert felelmetessé tévő sikoltások és állati üvöltések hallatszottak a lakásából. Amikor a rendőrök beléptek az ajtón, a falak tele voltak árulkodó írásokkal, az ablakok be voltak takarva, a közepén pedig volt egy oltár, ahol egy régi kép látható és éd gyertyák égtek.
Mikor a rendőrök eltávolították a fiút, arra kérte őket, hogy ne fújják el a gyertyákat, mert “ő nem fogja ezt szeretni”. Természetesen a rendőrök eloltották a lángját, és minket is behoztak elő. Az igazi rémület azonban csak ezután következett: a szomszédok a következő napon ismét hívták a rendőröket, mert újra hallották a sikoltásokat és állati üvöltéseket, pedig a lakásban nem volt senki.
4. Emlékszem arra, hogy gyermekkoromban sokat játszottam a szüleim előtt az utcán. Nemrégen meséltem el a szüleimnek ezt az emléket, amire azt felelték, hogy az előttük nyaralót már egy évvel a születésem előtt eladták, tehát nem jártam ott velem, és a fotókon sem láttam.
5. A szobatársam gyakran beszél álmában, amihez már szokva vagyok az évek alatt. Egyik este, amikor újra elkezdett beszélni álmában valami pohárról a földön, csak átfordultam az oldalamra, és próbáltam visszaaludni. Ezután nekem jutott eszembe, hogy teljesen egyedül vagyok itt, mert a szobatársam elutazott néhány napra a barátaival. Óvatosan rápillantottam az ágyára, de ott nem volt senki. Ezután magamra rántottam a takarómat, és reggelig fel sem mertem kelni.
6. Gyermekkoromban bemerészkedtünk egy barátommal egy elhagyatott, régi házba. Az egyik szobában találtunk egy régi lemezjátszót. Nagyon poros és pókhálós volt, ezért nem nyúltunk hozzá. Amikor kijöttünk a házból, hallottam, hogy a lemezjátszó elindult. Azt hittem, hogy csak képzelődom, de a barátaim is ugyanúgy hallották. Nagyon gyorsan elmenekültünk a ház közeléből.
7. Az osztályfőnökünk mesélte, hogy egy este, amikor kiment az erkélyre, észrevett egy ismeretlen nőt, aki az udvarukon sétált. Amint megpillantotta, hátborzongató érzés futott rajta. A következő pillanatban az ajtócsengő megszólalt, és a férje kinyitotta az ajtót, hogy közölje az osztályfőnökömnek: – Ne nyisd ki! Valami baj van a fiunkkal! A férje értetlenül nézett rá, majd kinyitotta az ajtót, és két rendőr volt ott, akik azért jöttek, hogy közöljék a szomorú hírt, hogy a fiuk fuldoklott a helyi folyóba.
8. Pár évvel ezelőtt úgy alakult, hogy az autómban kellett aludnom, egy nagyon csendes helyen. Reggel, amikor felébredtem, észrevettem, hogy a szélvédőmön egy emberi arc lenyomata volt:
9. 13 éves koromban egy nyári táborban voltam. Egyik délután néhányan elmentünk sétálni. Nem messze a táborból találtunk egy régi, romos templomot. A templomban egy deszkákkal lefedett lyukra találtunk. Kezdtük levakarni a deszkákat, de akkor furakeretű hangokat hallottunk a sötétségből. Azonnal futásnak eredtünk, és már csak biztonságos távolságból néztünk vissza a templom felé. Mindannyian ugyanazt az alakot láttuk, aki egy fáklyát tartott a kezében a templomtornyban. Visszasiettünk a táborba, de nem mertünk senkinek sem beszélni arról, ami történt.
10. Az exbarátnőmmel álmodtam, akivel tíz éve szakítottunk. Már van férje és gyerek, és nekem is vannak gyerekeim és feleségem. Úgy álmodtam, hogy kézen fogva sétáltunk, majd megálltunk, és mélyen a szemembe nézve azt mondta: – Miért nem engem vettél feleségül? De még most sem késő, hogy újraszülessünk együtt!Ekkor hirtelen felébredtem, és a feleségemet láttam, aki a telefonomon olvasta az üzeneteket, amit az exbarátnőm küldött nekem. Ezt írta az üzenetben: „Már évek óta nem beszélünk. Szeretnéd ezt?”
11. Volt egy fiú óvodatársam, akit jól emlékszem, mert sokat játszottunk együtt, és a születésnapunk is ugyanazon a napon volt. Egy nap a fiú hirtelen nem jött többé az oviba. Ekkor arra gondoltam, hogy biztosan átkerült egy másik óvodába. Pár évvel később azonban, amikor eszembe jutott az óvodatársam, elővettem a régi fotókat, de a fiú egyetlen csoportképen sem volt rajta. Az ügy nem hagyott nyugodni, ezért írtam néhány régi óvodatársamnak, de egyikük sem emlékezett a fiúra rajtam kívül. Most már azt hiszem, hogy soha nem is létezett, csak a fejemben.
12. Egy ideje óráktól félek. Eddig két karórám is volt, amik folyamatosan álltak meg, majd elkezdtek a másik irányba járni. Mindkétszer a szeretteim elvesztésével párhuzamosan. Az első órám esetében elvesztettem az édesanyámat, a másodiknál pedig a nővéremet.
13. Egyik este a férjem és én hamar elaludtunk. Másnap reggel láttam, hogy nem volt hívlak hívásom hajnali háromkor a férjemtől. Nem értettük, így ő is megnézte a telefonját, és talált benne 14 új képet és egy rövid videót, amelyek mind az elmúlt éjszakán készültek. A videóban teljesen sötét volt, és néhány felismerhetetlen zaj volt hallható, a fotók pedig úgy néztek ki, mintha valaki a sötétben készítette volna őket. Még ma sem tudjuk, ki készíthette a képeket és a videót, mert csak ketten laktunk abban a lakásban, és a férjem telefonját ujjlenyomatvédelem védte.
14. Az évek során két lakásban laktam felváltva munka miatt. Egy idő után észrevettem, hogy abban a lakásban, ahol az elhunyt édesanyám kedvenc szobrocskája áll, mindig az édesanyámmal álmodtam, míg a másik lakásban soha sem.
