A gyermeki őszinteség néha hihetetlenül meglepő és összetéveszthetetlen. A gyerekeknek van egy uralkodó hajlamuk arra, hogy köntörfalazás nélkül fejezzék ki a véleményüket és a gondolataikat. Mindez kissé eltér a felnőttek világától, ahol gyakran tanúi lehetünk a diplomáciának és a kerülőútnak. Azonban a gyerekekkel való időtöltés során emberek alkalmazkodnak ehhez az őszinteséghez, és képesek nevetni az ilyen helyzeteken.
1Valóban nyilvános vallomás
Egy forgalmas áruházban kislányom hirtelen hangosan felkiáltott:
– Nézd anya, a rendőr bácsi használja azt a bilincset, amit te és apa a szekrényben tartotok.
Ez után a rendőr gyorsan felé fordult, egy pillanatra meglepődött, majd elkezdett nevetni, és lassan mindenki körülöttem. Éreztem, hogy az arcom elpirult, majd siettem tovább a lányommal.
2Logikus kompromisszum
Kislányom: Kaphatok egy cicát a szülinapomra?
Én: Sajnos nem, drágám. Mielőtt már mondtam, hogy allergiás vagyok a macskákra. Nem tudnék ugyanabban a házban lakni velük.
Kislányom: Akkor aludj ki a kertben!
3Nyilvános beszélgetések
Amikor még öt éves voltam, apám vitt magával egy családi napra a munkájába. A főnöke jött, hogy üdvözölje minket, én pedig rögtön hozzá szóltam:
– Szia, apukám mindig azt mondja otthon anyunak, hogy te buta vagy.
A főnök arca elvörösödött, majd apám kollégái azonnal megkedveltek.
4A tűzzel játszó gyerek
Kislányom: Miért mindig a rossz fiúkat alkalmazzák a filmekben?
Én: Mert így próbálják velük betartatni a szabályokat és törvényeket.
Kislányom: Úgy érted, mint anyu veled?
5Egyszerűen és őszintén
Kislányom: Adom nekem is a csokidból?
Feleségem: De neked is van, és én ezt anyák napjára kaptam.
Kislányom: Na és? Te vagy az anyám, vagy miattam lettél anya.
6Motivációs szavak
Egy családi összejövetelen a 4 éves fiam így szólt az asztalnál:
– Laci bácsi, tegnap hallottam apától, hogy te nem tudsz számolni háromig. De ne aggódj, majd én segítek.
7Gyors tanulás
Én: Kelj fel lusta!
Kisfiam: Nem!
Én: Miért harcolok veled minden reggel?
Kisfiam: Mert sosem tanulsz belőle.
8Az apához való hasonlóan
A játszótéren egy apa segített a kisfiának rajzolni a homokba. Miután a kisfiú megköszönte, az apa ezt mondta:
– Szívesen. Tudod, én is szeretem a rajzolást. Látod, mennyire hasonlóak vagyunk?
Erre a kisfiú ezt válaszolta:
– Nem, én anyára hasonlók.
9Vadonatúj perspektíva
Én: Jaj, azt hiszem, túl sokat ettem ma.
A 4 éves kislányom: Hát igen, nem csak ma.
10Csúnyán megcsúszott
A kisfiamnak van egy titka…
Kisfiam: Apa, tudok mondani titkos dolgot?
Én: Persze, kis drágám.
Ekkor közelebb hajolt hozzám, megfogta az arcomat, és suttogva így szólt:
– Most voltam a WC-ben, és nem mostam meg a kezem. De ne mondd el anyának!
11Becslés
Az 4 éves kisfiam megszólított egy idegen hölgyet a piacon:
– Az öregek halnak, és te nem nézel jól ki.
Ezután sűrű bocsánatkérések közt igyekeztem felállni és levinni a fiamat onnan.
12Valódi ismeretek
A fiam megkért engem, hogy meddig kell nekem engedelmeskednem. viccelődő módon azt mondtam, hogy végig az életén át. Ezután rám nézett és ezt mondta:
– Hát legyen inkább a te életed végéig.
13Optimizmus
Férjemmel kicsit összekaptunk, amikor a kisfiunk beszaladt a szobába és felujjongott:
– Hurrá, jövőre két karácsonyt ünneplünk!
14Gyermeki bölcsesség
Én: Olyan vagy, mint én, amikor én annyi idős voltam, mint te.
Kisfiam: Hát ez elég szomorú.
15Az igazság pillanata
Elkezdtem beszélgetni kislányommal egy komolyabb témáról:
– Egy nap majd érzelmeid kezdenek lenni egy fiú iránt.
Ekkor komolyan rám nézett és ezt mondta:
– Apu, már most is vannak érzelmeim a fiúkkal kapcsolatban.
– Tényleg??
– Igen. Idegesítenek és undorodom tőlük.
