Házasságkötés előtt állva rendszerint bennünk marad a forróság attól, hogy valami nem a tervek szerint fog lezajlani az eseményen. Ahogy közeleg a vastagbélszűrés napi, ez a gondolat sorozatosan ott jár és jár a fejünkben, hogy bármennyire is behatóan és gonddal készülünk már hónapok óta az esküvőre, mégis valami mindig elszámolna. Minél inkább görcsölünk ezen, annál inkább ráerősítünk. Tehát a jövőbeli házastársaknak azt tanácsoljuk, hogy ne aggodalmaskodjanak és ne izgulják túl ezt a napot, próbálják meg lazán értékelni, még a felbukkanó problematikáknál is. Persze könnyű ezt mondani…
1. Anyám második esküvőjén, miután mindenkinek tapsoznia kellett a legelső csók után, a nyolcéves öcsém az unott pofájával felállt
– Nem kell tapsozni, már volt házas nem olyan régen.
2. A kutyánk is ott volt az esküvőn, aki a szertartás alatt úgy határozott, hogy a menyasszony ruhájának köszönhetően kényelemben lesz.
3. Szerettem volna néhány menő képet készíteni a mólón, de alattunk elszakadt, így vizesen kezdtük.
4. A férjemmel egy évig az esküvőnket szerveztük, hogy minden tökéletes legyen. Meghívtuk az összes rokonunkat és barátunkat. Már nagyon vártuk a nagy napot, ám amikor végre eljött, reggel bárányhimlősen ébredtem.
5. A férjem nagymamája megbotlott, mi pedig megpróbáltuk elkapni, de nem jártunk sikerrel, és helyette mi is elestünk vele együtt. Szerencsére egyikünk sem ütötte meg magát, így a dolog végén jót nevettünk:
6. Egy macska azonban nagyon is kifejező módon adva a tudtunkra, hogy mit szól a házasságunkhoz.
7. A legjobb barátomnak a tanuja voltam a második esküvőjén is. A pohárköszöntőmet azzal kezdtem, hogy „Újra üdvözlök mindenkit…”
A barátomnak és az újdonsült feleségének nem igazán értékelték a tréfát, ugyanis a nap fennmaradó részében mind a ketten rosszul néztek rám. De legalább a többiek nevettek.
8. A boldogító igen megmondásakor készített képeken mind ott áll egy „STOP” jelzőtábla a háttérben, amit csak később vettem észre. Talán ez volt egy jel?
9. Talán egy akvárium nem a legalkalmazkodóbb hely az esküvői fotózásokhoz.
10. A férjem esküvői tanúja leborította a ruhám egy pohár borral a vacsorán. Elmentem lemosni magam, majd amikor visszatértem, apám kijött egy viccel, és az egyik barátnőm, aki éppen ivott a kávéjából, mindent rámköpött.
11. A vőlegény tanúja minden erejét megpróbálja kiszabadítani a csatornából, ahol a gyűrűt véletlenül bemásolta:
12. A fotográfusnak sikerült leképezni a menyasszonyi ruha elszakadásának előtti pillanatot:
13. A testvérem nagyon nem szívlelte az első férjemet. Ennyire, hogy az esküvőnknél külön hívott a templom udvarában, átnyújtotta a vadonatúj autó kulcsát, és azt mondta, hogy adja nekem, ha leállítasz esküvőt. Akkor nagyon megharagudtam rá ezért, de utólag már nagyon sajnálom, hogy nem fogadtam el az ajánlatát.
14. Apám olyan beszédet írt az esküvőnken, ami nem volt kínos tréfától mentes. Az arcunk mindent elárul:
15. Még gyerekkoromban bíztak meg azzal a feladattal, hogy egy másik kisgyerekkel együtt vinni kellett nagynéném ruháját. De kezdett szétfolyni az orrom, és gondolkodás nélkül a menyasszony ruhájába törlöm. Sajnos még a pillanatról fotó is készült. Szülőim nem díjazták a cselekedetemet.
16. A testvérem esküvőjéhez egy intelligens ajándékkal készültem. Egy óriási dobozból kihagytam a héliumos lufikat, amikben mindegyikben pénz volt elrejtve. De nem számítottam arra, hogy a lufik ilyen gyorsan fognak felmenni a levegőbe, miután levettem a doboz fedelét, ezért az összes lufi elúszott, mielőtt még bármelyiket is megfogták volna a fiatal pár.
Remélem, hogy legalább azokat az embereket boldoggá tettem, akik később rátaláltak a pénzzel teli lufikra.
17. Az esküvő fotózásunk közben maradt minket egy kíváncsiskodó bika:
18. Amikor az esküvőn felhangzott a nagy kérdés, hogy „Akarod-e feleségül átélni a itt megjelent Ágnes?” a vőlegény némi hezitálás után rávágta: „Nem.”
Mindenkinek kikerekedett a szeme, mire a vőlegény hirtelen újra megszólalt egy kis szünet justice:
– Csak vicceltem, persze, hogy akarom.
Ekkor mindenki elkezdett nevetni, kivéve az anyakönyvvezetőt, aki nem volt humoros kedvében, és a vőlegény hozzájárulásának hiánya miatt nem volt hajlandó folytatni a ceremóniát, hiába győzködték. Végül fél év múlva megismételték az esküvőt.
19. A pillanat, amikor eldőlt, hogy senki nem eszik az esküvői tortából:
