Hallottuk már a mondást, miszerint a szüleinket nem választhatjuk meg. Nos, ez annak a családjára is igaz, akivel az életünket összekötjük: nem válogathatjuk meg az anyósainkat. Vannak szerencsések, akiket olyan anyósokkal áldott meg a sors, akik a szivünkbe lopják magukat, míg másoknak egy kicsit bonyolultabb a helyzetük. Az alábbiakban a második csoportba tartozókon segítünk egy kicsit néhány rendhagyó, de tanulságos történet segítségével arról, hogy mennyire zord tud lenni néha az anyós menye viszony. Ha hasonló helyzetben van, talán jól esik tudni: egyáltalán nincs egyedül.
Egy nap az anyósom közölte velem, hogy a férjemnek mindig pólót kell viselnie, mert póló nélkül kihűl a gyomra. A férjem akkor 30 éves volt.
Logopédusként dolgozom, és magánrendeléseket is vállalok. Mindig, amikor hazajövök a délutáni órákat követően, megmosom a fogam, mert úgy érzem, arra szükség van. Az anyósom ezt észrevette és egy alkalommal, amikor a férjem hazajött a munkából, hatalmas balhét csinált. Azt mondta neki, hogy munka után más férfiakkal találkozom és mindezt azért, mert „egy normális nő nem mos fogat a nap közepén”.
Az anyósom adta nekem ezt a gyönyörű tollat, amit a „Kitti” névvel vésve kaptam. Az én nevem viszont Krisztina.
Az anyósom 3 hét múlva megy férjhez. Először is tudni kell, hogy ez a nő igazi takarékoskodó. Például mindig lejárt szavatosságú termékeket vesz és éttermekbe is csak akkor jár, ha talál valahol kedvezményes ajándék kupont. Az év karácsonyát is sikerült nagyban megbolondítania a férjemnek ajándékozott lejárt barbecue szósz csomaggal, amit nekem szánt sminkminta csomagja színesített. Az általa tartott esküvőre a férjem felajánlotta, hogy segít neki. Ekkor merült fel az elképzelése, hogy mi is főzzünk az esküvőre – 65 személyre. Amikor elmagyaráztuk, hogy ennyi emberre nem tudunk főzni, azt javasolta, hogy készítsük el minél előbb az összes ételt és aztán fagyasszuk le az esküvő napjáig. Aztán persze kiderült, hogy nincs elegendő tányérunk, poharunk és tálaló eszközünk sem, úgyhogy a Facebook-on keresztül kérdezgetni kezdte az ismerőseit, hogy tudna-e neki valaki kölcsönadni bármit az esküvőjére. Mivel senki nem válaszolt, próbált rávenni minket arra, hogy a buli után maradjunk takarítani, mert ők másnap reggel el akarnak indulni a nászútra. Azt is hozzátette, hogy nem lesz felszolgáló az esküvőn, mert az emberek tudnak maguknak szedni, ha éhesek. A zenét egy laptopról indítottak el YouTube-on, az esküvői meghívókat pedig a Facebook Messengeren küldték el, egy csoportbeszélgetésben.
Az első férjemmel 17 évesen találkoztam. Körülbelül 1 évig randiztunk, majd összeházasodtunk. Az esküvő után a szüleihez költöztünk. Rögtön elkezdtem észrevenni, hogy az anyósom féltékeny rám. Az anyja viselkedése miatt a férjemmel külön lakásomba költöztünk, de az anyja nem tudott nélküle élni. Folyamatosan telefonált neki, sírt a telefonba, ezért a férjem munka után először mindig meglátogatta őt. Szakítottunk, amikor 7 hónapos terhes voltam, mert egy hónappal korábban az anyósom elkezdte telebeszélni a fejét azzal, hogy nem az övé a gyerek, a férjem pedig elhitte. Azóta a lányom 2 éves, és én máris újra férjhez mentem, ezúttal már egy normális férfihoz. Az első férjem sosem házasodott újra és továbbra is egyedül él édesanyjával.
Több olyan történet is található cikkünkben, ahol az anyósok képesek helyet cserélni a gyermekükkel, és ennek megfelelően viselkedni is. Tekintettel a menyeik kellemetlenségeire, vajon mennyi időbe telne, míg a férjeik még mindig türelmesek lennének velük, és mikor jönne el a pillanat, amikor kénytelenek lennének a mélyben meghúzódó problémákkal szembenézni?
