1.
Talán nem járunk mesze az igazságtól azzal a megállapítással, hogy az ifjú feleség nem a hasán keresztül fogta meg a férjét.
2.
A férjem így fogadott az ajtóban, amikor hazaértem:
– Szia szívecském!
Remélem, hogy csodás napod volt!
Várj, majd én lesegítem a kabátodat.
– Nagyon nem tetszik nekem ez a túlzott hízelgés…
– Hát már az is baj, ha kedves az ember?
– Megint vettél valami drága cuccot a kocsihoz, ugye?!
– Igen…
3.
Azok a házaspárok, akik megbíznak egymásban, nem olvasnak bele egymás üzeneteibe a másik háta mögött.
Helyette inkább…
4.
Éppen készülődtünk valahová, amikor a feleségem felhúzott szemöldökkel megkérdezte tőlem:
– Most komolyan ezt akarod felvenni?!
Én, némi hezitálás után:
– Most, hogy így kérdezed… azt hiszem, hogy nem…
5.
Egyszerűen nem értem a férjem takarítási szokásait.
Például amikor vendégeket várunk, és szólok neki, hogy takarítsuk ki a lakást, ő a legjelentéktelenebb részeket kezdi el takarítani.
Ha a nappalink úgy néz ki, mintha tornádó söpört volna keresztül rajta, ő nekiáll portalanítani a szekrények tetejét a hálószobában.
Amikor pedig kérdőre vonom emiatt, akkor így válaszol:
„Na, már az is baj, ha takarítok?!
Neked semmi sem jó!
”
6.
A férj próbált a felesége kedvében járni, de hiba csúszott a számításaiba.
