61 éves vagyok, szeretném életem leképezni a hazámban, de úgy érzem, fiam és családja életéből kirekesztett

Mindenféle kezdésnek beillik, hogy Barcelona határait elhagyván úgy döntöttem, hogy fiam, Zsolt támogatására hazaköltözöm és saját otthont vásárolok. Ahogy az évek során hozzászokott a rendszeres, havi 1000 eurós pénzügyi segítségemhez, nem értette, hogy miért maradt el egy havi összeg a szokásos úton.

Éveken át pedig egyedül hiánypótló anyjuként neveltem Zsoltot, miután régóta már megszakítottuk a kapcsolatot az apjával. Aztán, az egyetemi tanulmányai idején, egyre nagyobb pénzügyi segítségre szorult, és előbb Ausztriába, majd Spanyolországba költözve kerestem meg a szükséges anyagi alapot.

Amikor aztán azt jelentette be Zsolt, hogy feleségül veszi Emesét, nagynak láttam az időt, hogy meglepjem őket új otthonukban, a saját lakásomban. Pár hónap múlva pedig unoka sikeredett és tovább erősítettem anyagi támogatásom, havonta 1000 eurót, néha akár még többet is küldtem.

De aztán megérkeztek az ikrek és továbbra is megfelelő anyagi háttér biztosítása volt a feladatom. Izgalmas évek voltak ezek, egy nagyobb anyai szerepet vállalva úgy éreztem, hogy nincs más út és segítenem kell a fiamnak és feleségének.

Egy nap pedig barátom bevallotta, hogy gyerekei egész életében segítette, de nem akarnak vele élni. Ez elgondolkoztatott engem is, hogy már az én életem is túl van a hatvanon, és nem tudom, mennyi idő van hátra. Így döntöttem, hogy saját otthont vásárolok Budapesten és nem küldök több pénzt Zsoltnak.

Egy napon azonban megszólalt a telefonom, azon a nap, amikor először hívott Emese évek óta. Megdöbbentő mint azt, hogy hogylétéről érdeklődik, ekkor mindent beismertem, hogy vettem egy házat és itt szándékozom javítgatni mindent. Aztán már Zsolt volt az, aki felhívott a munkaproblémáiról és, hogy Emese otthon van a gyerekekkel, csak pénzt kértek tőlem.

De a legutóbbi hívás még érdekes volt, Emese volt ismét és már nem vagyok biztos, hogy Zsolt tud-e róla. Azt mondta, hogy ha nem folytatom a pénzek küldözgetését, már nem láthatom unokáimat, és el fogja hagyni Zsoltot a gyerekkel együtt.

Most már nagyon zavarban vagyok. Egy év múlva szerettem volna hazatérni, de most nem tudom, hogy mit tegyek tovább, hogy folytassam a külföldi munkát vagy azonnal hazaköltözzek? Milyen úton dönthessek?