A forró hőségben két munkás földet
lapátol
az út mellett, ám egyszer csak az egyiknek annyira felforr az agyvize, hogy eldobja a lapátot, és az öklét rázva megindul az árnyékban henyélő főnöke felé, majd
kiabálva
számon kéri:
– Főnök, miért van az, hogy míg mi a tűző napon dolgozunk a Sanyival, addig maga a hűvösben lógatja a lábát ezalatt a fa alatt?!
– Hát Bélám, az intelligencia különbség miatt.
– Az meg mi?
– Mindjárt megmutatom.
Én ideteszem ennek a fának a törzsére a kezem, te meg próbálj meg ököllel ráütni a kezemre olyan erősen, amennyire csak tudsz!
Béla elvigyorodik, és hatalmas lendülettel megindítja az öklét, de a főnök gyorsan elkapja a kezét, és Béla a fa törzsét találja telibe.
– Na, ez az intelligencia különbség, Bélám.
Béla fájdalmas arccal visszaballag a gödörhöz, és a társa megkérdezi tőle:
– Mit mondott a főnök?
– Azt, hogy az intelligencia különbség miatt ásunk mit itt a hőségben, míg ő az árnyékban pihenhet.
– Hát, az meg mi?
– Figyelj, megmutatom!
Én ideteszem a kezem az arcomra, te meg próbálj meg jó erősen ráütni a kezemre az ásóddal!
+1.
Egyik nap vidékről felutazik látogatóba a Budapesten élő házaspárhoz a feleség anyja.
Amikor megérkezik, és becsenget, a veje nyit neki ajtót:
– Csókolom, anyuka!
Tessék csak adni a kabátját.
Na, és meddig tetszik maradni?
– Amíg szívesen láttok.
– válaszolja az anyós.
–
Óóó
, hát már odaraktam főni a kávét, még azt sem tetszik megvárni?
