Még ha nem is szándékosan, de a gyerekek egy-egy megszólalásukkal képesek kiváltani a szüleikből egy olyan érzést, amitől végig fut a hideg a hátukon.
Mindezt úgy, hogy közben a gyerekek nem érzékelnek ebből semmit, és számukra teljesen természetes, amit mondtak.
1.
A 3 éves kislányommal meglátogattuk az ország másik felében élő dédnagymamáját.
A kislányom elkezdte nézegetni a régi családi fotókat, és az üknagymama fotójához érve örömében felkiáltott:
“Jééé, ez a néni lakik a szobámban.
Nagyon kedves.” Előtte soha nem látta az üknagymamája fotóját.
2.
A kisfiam 4 éves volt, amikor egyszer csak a hasamra tette a kezét, és így szólt:
“Anya, ott van bent egy kisbaba a hasadban.” Mondtam neki, hogy ez nem lehetséges, amit ő egy vállrándítással nyugtázott.
Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog, ezért néhány nap múlva csináltam egy terhességi tesztet, és kiderült, hogy állapotos vagyok.
3.
A másfél éves kisfiamnak éppen meséltem a szobájában, amikor egyszer csak elkezdett integetni a kiságya irányába, és így szólt:
“Szia.” A következő pillanatban az ágya felett lógó játék elkezdett forogni és zenélni.
4.
A nagyapám gyakran fütyörészett régen egy általa kitalált kis dallamot, amikor még gyerek voltam.
A kislányom már nem ismerhette meg őt, de egyszer csak elkezdte dünnyögni ugyanazt a dallamot, pedig sosem hallotta előtte.
5.
Egyszer az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a 3 éves kisfiam ott áll az ágyam mellett, és azt suttogja, hogy “Amikor még nagypapa voltam, volt egy modellvasutam.”
6.
A 3 éves gyermekem egyedül ült a a fürdőkádban, és egyszer csak a kád másik felébe mutatva így szólt:
” Anya, mondd meg neki, hogy menjen innen!
” Ezután pedig elkezdett sírni.
7.
A kisfiamnak volt egy képzeletbeli barátja, akivel gyakran beszélgetett.
A kisfiam egyszer azt mondta nekem, hogy a barátja szerint Vitóriában fogunk lakni.
Eszünk ágában sem volt költözködni, de néhány évvel később a férjem Vitóriában kapott egy állást, ezért odaköltöztünk.
8.
Az 5 éves unokámra vigyáztam az otthonomban, és egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy “Ki az a férfi, aki a folyosóról bámul minket?” Odakaptam a fejem, de nem láttam ott senkit, ami nem meglepő, ugyanis teljesen egyedül élek.
Legalábbis elvileg…
9.
Amikor beköltöztünk az új házunkba, a kislányom egyik reggel a konyhában a szekrény tetejére mutatott, és így szólt:
Anya, az a bácsi miért a szekrény tetején ül, és miért nem egy széken?
10.
A kisfiammal a város széli erdőben túráztunk a minap.
Teljesen egyedül voltunk, és már-már hátborzongató volt a csend, amikor a kisfiam egyszer csak suttogva azt mondta, hogy “Az erdő áldozatot követel.”
11.
A kislányom olyan 5 éves lehetett, amikor egyszer csak megölelt, és azt mondta:
“Te vagy a valaha volt legjobb anyukám.”
Mondtam neki, hogy “Köszönöm, de igazából én vagyok a valaha volt egyetlen anyukád.”
Erre ő:
“Nem, mert te vagy eddig a 3.
anyukám, de téged szeretlek a legjobban.”
