Nagypapája ölében ül az unokája és az öreg ráncait nézegeti.
– Mik ezek az arcodon, nagyapa?
– kérdezi.
– Ráncok.
– És ezeket Isten adta neked?
– kérdi a kicsi.
– Igen, engem még nagyon régen teremtett.
Az unoka végigsimítja saját arcát:
– És engem is Isten teremtett?
– Igen, de téged még nem olyan régen.
– Akkor ezek szerint Isten most már sokkal ügyesebb, ugye?