Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő.
Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek:
az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá.
A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:
– Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére.
Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt.Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány.
Haza is hoztam a hívek épülésére!
A másik két pap elgondolkodik a hallottakon.
Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg.
Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk:
egy hatalmas medve ücsörög a padban és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat.
A lelkész elmeséli a történetét:
– Én is kerestem egy medvét az erdőben.
Mikor meglátott, bömbölve rohant rám.
Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni.
Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek.
Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit.
Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és több infúzió csöpög a karjába.
Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:
– Hát igen, a medve… Nos, azt hiszem… talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését körülmetéléssel kezdeni…
