Télapó befogja a rénszarvasokat a szánkó elé, elindul a faluba az ajándékokkal.
Megáll az első háznál, felmászik a tetőre, lemászik a kéményen, bemegy a hálószobába, megsimogatja az ott alvó gyereket, beteszi a cipőbe az ajándékot, kimegy a hálószobából, kimászik a kéményen, lemászik a tetőn, felül a szánra, megy tovább.
A 2.
háznál megáll, tetőre fel, kéményen le, szobába be, stb.
stb.
A sokadik háznál megáll, felmászik a tetőre, lemászik a kéményen, bemegy a hálószobába, megsimogatná az ott lévő gyereket, de egy gyönyörű fiatal nő alszik ott meztelenül.
Télapó elkezd morfondírozni:
– Ha most megteszem azt, amit szeretnék, akkor nem érdemlem meg a Télapó nevet… De ha nem teszem meg azt, amit szeretnék, akkor nem férek ki a kéményen…
Vicc: Az iskolában a tanító néni kérdezi a gyerekektől, hogy ki hogyan képzeli el a karácsony estét
– Te Pistike, mit gondolsz erről?
– Megszólalnak a csengettyűk, megáll a kémény fölött a Mikulás szánkója és a kéményen keresztül ledobja az ajándékot.
– Hát te, Jenőke, hogyan gondolod?
– Megszólalnak a csengettyűk, az angyalkák odarepülnek a fenyőfához és hozzák az ajándékot.
– Na és te, Móricka, mit gondolsz erről?
– Megszólalnak a csengettyűk, kinyílik az ablak, és az ablakon bejön egy nagy valag.
– Na de Móricka!
Hogy lehetsz ilyen közönséges!
Honnan veszed ezt a butaságot?
– Onnan gondolom, tantó néni, hogy amikor megkérdeztem az apukámat, hogy mit kapok karácsonyra, azt mondta:
Tudod mit kapsz, édes fiam?
Egy nagy sz.rt!
Azt kapsz!
