„Az élsportos párkapcsolatom: 7 éve külön alvás, de mégis boldogabbak vagyunk!”
„Igen, a párkapcsolatom sportolóként 8 éve kezdődött és már 7 éve érvényesül nálunk a külön alvás módja. Nem azért, mert vitázunk, nem is a gyerekek miatt – mert nincsenek -, egyszerűen csak azért, mert így jobb nekünk. Nem tűnik nagy ügynek, ugye? Külön hálóban alszotok, vagy épp nem együtt mentek nyaralni – kit érdekel? A legfontosabb, hogy ti boldogok legyetek. Azonban amikor saját szabályaidat hozod létre a párkapcsolatodban, olyan sztereotípiákkal kerülsz szembe, amik alapján azt gondolhatod, hogy rosszul csinálod a dolgokat.”
Az alábbiakban egy sportpáros történetét olvashatod, ahogy elmesélik, miért döntöttek a különalvás mellett, milyen előnyöket szereztek, és milyen reakciókat váltottak ki ezzel a közegeikben:
Hogyan indult a különalvás útja?
Egy nap, reggelre önmagammal maradtam az ágyban. Biztos voltam benne, hogy a párommal együtt feküdtem le. Amikor kinéztem a szomszéd szobába, ott találtam őt, békésen alvóan a kanapén. Higgadtan gondoltam, reggelre meg majd beszéljük ezt.
A reggeli alatt ezt csevegtük:
– Hova tűntél éjszaka az ágyból? Miért mentél át a másik szobába?
– Nem tudtam elaludni. Te folyamatosan mocorogtál, nagyokat horkantottál és a zavarásaidra felébredtem.
– Értem. Nem is tudtam, hogy hangosan horkolok.
A következő éjszaka ugyanez volt. Együtt aludtunk el és külön ébredtünk. Akkor már biztos voltam benne, hogy erről beszélnünk kell.
Ez idő alatt szembesültünk azzal, hogy nehezen boldogulunk az együtt alvással. A párom felidézte az összes nézeteltérést, amik abból adódtak, hogy nem tudott eleget aludni. Ő horkolt, én felébresztettem, ezért nem aludt eleget, és ingerült lett. Volt, hogy én horkoltam, ő ébresztett fel, és képtelen voltam visszaaludni. Sokszor az egyikünk felébredt, mert melege volt vagy elment inni egy pohár vizet. Volt, hogy még rémálom is előfordult, felébredtem és rögtön a páromat ütöttem meg.
Rájöttünk, hogy teljesen mások az alvási szokásaink. Abban az időben a munkám nagyon rugalmas volt, így én este éjfélben fordultam nagyformába, filmet néztem, vagy könyvet olvastam, és hajnalban, este kilenc-tíz óra körül keltem. A páromnak viszont reggel kilencre már a munkahelyén kellett lennie, tehát neki nagyon fontos volt, hogy jól aludjon éjszaka. De az együtt alvás miatt egyikünk sem tudott éjszakánként 6-7 óránál többet aludni. Így mindketten feszültek, fáradtak és idegesek voltunk.
Végül arra jutottunk, hogy a legjobb lesz az, ha külön hálószobában alszunk, és szerencsére ezt meg is tudtuk oldani. Legyünk őszinték: kezdetben nem ugyanúgy gondoltam a külön alvásról, mint a párom. Egy kicsit furcsának is tal
OSZD MEG ISMERŐSEIDDEL IS:
[social-share total_counter_pos="leftbig"]
