Mórickának láthatóan nagy nehézséget okoz, hogy felhúzza a csizmáját.
Ezért odamegy hozzá a napközis tanító néni, hogy segítsen.
A tanít néni is nagyon megszenved a csizmával, de végül felráncigálja Móricka lábára.
Erre Móricka így szól:
– Tanító néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A tanító néni kénytelen-kelletlen leveszi a gyerek lábáról a csizmát, és valahogy feltuszkolja újra, most már a jó lábára mindkét felét.
Mikor már gyöngyöző homlokkal végzett, Móricka így szól:
– Ez nem is az én csizmám!
A nő dühösen lerángatja a csizmát Móricka lábáról.
De közben a gyerek folytatja:
– hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anya.
Az tanító nőt már a fizikai rosszullét kerülgeti a sok erőfeszítéstől, de uralkodik magán.
Ismét felszenvedi Móricka lábára a csizmát.
Na, végre, gondolja a tanító néni.
Majd megkérdezi a gyereket:
– Móricka, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
– A csizmámban!
