Mórickának láthatóan nagy
nehézséget okoz, hogy felhúzza
a csizmáját.
Ezért odamegy hozzá a napközis
tanító néni, hogy segítsen.
A tanít néni is nagyon megszenved
a csizmával, de végül felráncigálja
Móricka lábára.
Erre Móricka így szól:
– Tanító néni, fordítva
van a lábamon a
csizma.
A tanító néni kénytelen-kelletlen
leveszi a gyerek lábáról a csizmát,
és valahogy feltuszkolja újra, most
már a jó lábára mindkét felét.
Mikor már gyöngyöző homlokkal
végzett, Móricka így szól:
– Ez nem is az én csizmám!
A nő dühösen lerángatja a
csizmát Móricka lábáról.
De közben a gyerek folytatja:
– hanem a bátyámé,
csak ő már kinőtte,
és ma reggel ezt
adta rám az anya.
Az tanító nőt már a fizikai
rosszullét kerülgeti a sok
erőfeszítéstől, de
uralkodik magán.
Ismét felszenvedi Móricka
lábára a csizmát.
Na, végre, gondolja a tanító
néni.
Majd megkérdezi a
gyereket:
– Móricka, hol a
sapkád?
Mire a gyerek:
– A csizmámban!
