A téli időszakra előre gondolkodnak és lecsót tesznek télire, míg mások a szabadtéri bográcsozás során élvezik az ételeket.
Sok embernek valamilyen oknál fogva mégsem sikerül tökéletesen elkészíteni a lecsókat. Nos, tegyünk pontot az i-re, és nézzük meg, mire érdemes figyelni a lecsó készítése során!
Először is meg kell állapítani, hogy a vízízű paprika és paradicsom csupán az étek rossz minőségét idézi elő, ezért várjuk meg, amíg a összetevők zamatosak lesznek a természetben és a napsugárzás hatására. Az első lépés, a tál előkészítése talán még nem ad okot komoly vita felmerülésére, de a következő lépésben a zsír kiválasztásánál már inkább.
A férfias stílusú lecsó, szalonnazsíron készül, de semmiképpen sem olívaolajon. Ajánlom, hogy próbálja ki a kacsazsírt, ami még finomabbá teszi a lecsóját.
A hagyma feldarabolásának módja elsődleges kérdés. Egészen kicsire vágva, karikázva vagy vékony csíkokra vágva? Személy szerint az utóbbit javasolnám. Mindenképpen gondoskodjunk róla, hogy bőven legyen hagyma.
Mivel a lecsó mennyisége mindenkinél más, ezért pontosan úgy határoznám meg, hogy egy rész hagyma, két rész paradicsom és négy rész paprika az ideális arány. Hadd párolódjon a hagyma jól szaftosra, üvegesre, majd adjuk hozzá a karikára vágott paprikát.
Ekkor még ne adjunk hozzá semmilyen fűszert, sót semmiképpen, mert a paprikából kivonja a levét. Ezert a lecsó túl sok levet ereszteni, és a paprika hamar megpuhulna.
Az első néhány percben kissé nagyobb lángon forgassuk át a paprikát, hogy mindenhol találkozzon a hagymás zsírral, majd fedjük le és kis lángon főzzük tovább. A férfiasan erős íz kedvelői állítják, hogy a lecsó nem lesz igazi, ha csípős paprika – nem őrölt, hanem valódi bogyiszlói, kecskeszarvú vagy macskapöcs – nem kerül bele még az elején. Mindenki alkalmazkodjon ebben a pontban saját ízléséhez és vérmérsékletéhez, de ne felejtsük el azokat sem, akik nem bírják a túl erős ízeket.
Amíg a paprika fő, hámozzuk meg a paradicsomot. Bár ez további vitákat provokálhat, de a ráncosodó paradicsomhéjak nem teszik ízletesebbé a lecsónkat, csak nehezebben emészthetővé, és a látvány sem appetitkeltő.
Ha hámozás előtt 2 percre forró vízbe mártjuk a paradicsomot, gyorsan le tudjuk húzni a héját, sokan pedig eltávolítják a zöld, száras részt is. Mivel a paradicsomnak szétfő, szerintem a darabolás csak akkor lehet érdekes kérdés, ha esetleg a franciás változatát készítjük, ahol a zöldségek picit ropogósabban kerülnek a tányérra.
A paradicsomot akkor adjuk a lecsóhoz, amikor a paprika már kicsit összeesett, és kezdi üvegesedni. A paradicsommal együtt jön a fűszerezés is. Kizárólag frissen őrölt fekete bors, ízlés szerint lehet őrölt piros paprika, só, egy kis teáskanál cukor, és néhány gerezd, apróra vágott fokhagyma is jót tesz neki.
A lecsó akkor van kész, amikor a paradicsom már szétment, de még nem teljesen szószos állagú. A jó lecsónak lelke van, amely türelmet és figyelmet igényel – tehát lassú tűzön, időnként megkeverve vagy a lábast rázogatva készítsük el.
Ha kolbászt is főzünk bele – lehetséges, hogy egy kissé szaftosabb, zsírosabb fajtát válasszunk – akkor annak szükségeltetik egy jó negyedóra, hogy az íze átjárja a lecsót, így nem sokkal a paprika adagolása után már a fazékba is dobhatjuk.
