Egy átlagos nyugdíjas házaspár 1 napja…
Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy
kis üzletbe.
Öt percet sem voltunk bent, és kijövetkor láttuk ám, hogy egy
közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát.
Már éppen rakta volna bele
a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam:
„Ne szívass már köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős
állampolgárra is…”
– de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lefasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak.
Még le is fényképezte őket.
Ezután szarjankónak neveztem.
A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a fene tudja miről.
Akkor leb**ispicliztem.
És ez így ment vagy húsz percig.
A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet.
Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba.
Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink.
Nagyon fontos ez a mi korunkban.
