Sophia Corah története annyira inspiráló, mintha egy figyelemre méltó filmforgatókönyvből származna. A nő, aki egy olyan betegség miatt vált vakává, amely hirtelen megragadta, úgy győzte le mindezt, hogy élete szerelme oldalán állt, ezzel bizonyítva, hogy az igaz érzések erősek legyenek bármilyen kihívásnál. Szeretnénk bemutatni Sophia történetét, mert mindenkinek tudnia kell, hogy senkinek sem szabad soha elhagynia szeretteit, bármilyen körülmények között.
Egy napon Sophia ébredt, és az élete soha többé nem volt ugyanaz.
Ez volt utolsó napja az első évben. Sophia felébredt, érezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudta pontosan mi. Amikor az osztályba ment, rájött, hogy minden homályos. Az osztályon nem tudott semmit olvasni, ami a táblára vagy a papírra volt írva. A hirtelen jött pánik miatt attól tartott, hogy talán meghal.
Kiderült, hogy egy keratoconus nevű betegségben szenved, ami drasztikusan rontotta a látását. „Néhány hétig hisztérikus voltam, majd körülbelül 8 hónapig depresszióba zuhantam, mert az egész világom felfordult” – mondta el Sophia.
Épp akkor találkozott leendő férjével, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Sophia úgy döntött, hogy nem hagyja ott az egyetemet, de átiratkozott egy másik egyetemre, amely közelebb volt a szülővárosához, mert már nem tudott olyan messzire vezetni. Sophia szerint a legnehezebb az volt, hogy „el kellett távolodnia a családjától és a támogató rendszertől, amikor napról napra változó életkörülményekkel kellett megbirkóznia”.
Bevallom, amikor először látta őt, meghökkent.
Három évig éltek külön.
És boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Sophia történetének melyik része volt számodra a legmeglepőbb?