A lekvárfőzés olyan mélységeire kalauzolom el a konyhaművészetet kedvelő olvasókat, amit sokan még nem tapasztaltak!
Lehet, hogy már hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy a lekvárfőzés elkészítése nagyszüleink szekrények között bujkáló receptjeihez igazodik. Ebben az újszerű cikkben azt szeretném bemutatni, hogy a szilvalekvárt milyen egyszerű elkészíteni a nagyanyáink módszere alapján.
A folyamat első lépésként vessünk egy pillantást a szükséges eszközre és alapanyagokra. Egy nagy lábasra van szükségünk, amit meghintünk egy deciliter 10%-os ecettel. Első hallásra furcsa lehet, de pontosan ez adja meg azt a titkot, ami miatt a lekvárunk nem ég rá és sokkal finomabban párolódik.
Az ecettel átitatott lábasba öt kiló gondosan megmosott, feldarabolt szilvát adunk, majd az ízünknek megfelelően 50-80 deka cukrot kanalazunk meg. Abrakoljuk le és hagyjuk így éjjelre. A következő reggel tegyük be a sütőbe és fordítsunk rajta egy kb. 150 fokos hőt. Itt az a kulcsszó, hogy nem szabad megkeverni, hanem hagyjuk, hogy a szilvák maguktól adják ki a levet.
Amint eltelik 8-10 óra és már finom lekvárillat lengi be otthonunkat, vegyük ki a lábast és keverjük kevés ideig a lekvárt. Éppen 20 perc elég hozzá, hogy a lekvár homogénné váljon.
Természetesen van lehetőségünk az időrendet megváltoztatni, azaz a lekvárt először nappali időben állíthatjuk a sütőbe, és hagyhatjuk benne egész éjjel. A módszer ugyanígy hatásos ha kivételesen a tűzhely felső részét használjuk a lekvár elkészítéséhez.
Ha minden jól ment, a kellemes, főtt szilva illatú lekvárt üvegekbe kanalazzuk, majd fejjel lefelé tesszük a polcra. Miután kihűlt, akkor talpra állítjuk és a kamrában tároljuk. Erre a szilvalekvárra biztosak lehetünk, hogy 2-3 évig is megőrzi a finom ízét!
