Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lehet szívbevetett lélekkel végignézni ahogy a házasságod szétomlik. Három és fél évtizedet töltöttem együtt a férjemmel, csak azért, hogy most a fiatal, 25 éves titkárnőjével böszme legyen. Sőt, hogy tetézzük a szituációt, csak úgy be akart költözni a közösen vásárolt otthonunkba, ahova annyi emlék és érzelem köt. Kérdésére a bíróságon nekem mindössze három nap jutott az elköltözéshez.
Az első napon pakolás volt a program, aztán második napon béreltem egy teherautót a holmijaim szállításához. A harmadik napon viszont úgy éreztem, utoljára méltó módon elbúcsúzom otthonunktól. Finoman megterítettem az asztalt, meggyújtottam néhány illatos gyertyát, szerenád volt a háttérben, kaviár, garnélarák és a legérzékibb pezsgő társaságában.
Vacsora után felkeltem, körbenézve a szobában és amit találtam, a garnélarákot és a kaviárt minden függönyrúdba belesüsítettem. Kitakarítottam a konyhát és búcsút mondtam az életem egy nagyon fontos szakaszának.
Ekkor érkezett az ő viszonya fénypontja, az új hölgy.
Az első napok tényleg olyanok voltak, mint egy mesében, mindenhol boldogság és szerelem jutott szem elé. Pár nap elteltével azonban a lakásban furcsa szag terjengeni kezdett. Kitakarítottak, szőnyeget mosogattak, szellőzőket vizsgáltak, de az illat maradt. Drága szőnyegeket cseréltek ki, még speciális takarító céget is hívtak, de hiába.
Nem sokkal később megtudtam, hogy házunk ekkor már eladó. A hónapok alatt, mivel nem sikerült vevőt találniuk, a lakás árát a felére levitték. De hiába az ingatlanügynökök, hiába az ajánlatok, a házat senki sem vette meg.
Úgy gondoltam, felhívom a férjemet, hogy mit csinál, hogyan érzi magát, mit hallottam! Többek között azt mesélte, hogy az új élettársa közötti kapcsolatuk már nem ugyanaz és azt gyanítja, hogy megcsalja őt. Empatikusan hallgattam végig az ő panaszait és nem tétovázva elmeséltem neki, hogy mennyire hiányzik az a ház, és őszintén bevallom, hajlandó volnék lemondani a válás után kapott összegből, de az otthonunkért cserébe.
Chipp és dale! (Ide azt vártam, hogyiek csak némi mérlegelés után válaszol,) csakhogy láss csodát, egyből elfogadta az ajánlatomat!
Szinte kacsalábon forgó visszaadta nekem a házat.
Alig múlt el egy hét, máris boldogan figyeltem, ahogyan a munkások a volt férjem és barátnője holmijait a házból kihordják, az új lakásdata szállítják..
Túlontúl nagy mohóságokat hoztak magukkal, még a függönyrudakat is…”
Művésziélvezet!
Küldés az összes ismerőseim számára!
