Carter Santiago, az ismert étteremtulajdonos, élete fordulópontján találta magát. Ráébredt, hogy végrendelet nélkül él, és azt sem tudja, ki örökölné hatalmas vagyonát, mely chicagói luxuséttermekkel is gazdagodott. Ezért döntött úgy, hogy saját kezébe veszi a dolgokat, és váratlan felfedezést tett.
Chicago lakosságának nagy része azt gondolja, hogy Santiago úr régi pénzből él. Azonban az édesanyja szívesen megosztotta velünk, hogy ő és Santiago úr keményen dolgoztak azért, hogy ma itt tartson. Santiago úr már fiatal korában dolgozni kezdett, hogy segítsen édesanyjának, miközben megpróbált minél többet tanulni, tanulni és fejlődni.
Santiago úr egy étteremben kezdett dolgozni, mosogatónak, majd szakácssegédnek. De mindig is többet akart ennél. Egy helyi közösségi főiskolán kezdett el esti üzleti kurzusokat venni, és hamarosan már a saját főnöke lett.
Az első étterme kicsi volt, de a fantasztikus ételek és a barátságos atmoszféra hamarosan felkeltették a helyi közönség figyelmét. Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja nagyobb léptékben is, és Chicagóban nyitott meg egy új éttermet. Sikere innentől kezdve hihetetlen méreteket kezdett ölteni. Az étterei díjakat nyertek, és számos ismert szakács szeretett volna nála dolgozni.
Az idő múltával azonban Santiago úr egészségi állapota megromlott. Az orvosai azt javasolták neki, hogy gondoskodjon a dolgok továbbiakbani intézéséről. Ezért került dilemmába. Ki örökölje vagyonát? Nem volt családja, sosem találta meg a nagy szerelem, és gyermeke sem született. Gyakran merült el gondolataiban ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Az ügyvéde azt javasolta, rendelkezzen úgy, hogy egy ifjú mentora vagy egy jótékonysági szervezet örökölje a vagyonát. De Santiago úr alapos ember volt, alaposan meg akarta vizsgálni minden lehetőséget, mielőtt hozzá lát a végrendelet megírásához. Lehengerlő ötlete támadt, mely minden döntését megkönnyítheti.
„Bármelyiket választom, neki is meg kell küzdenie érte, mint nekem” – gondolta Santiago úr. – „De hogyan deríthetném ki, hogy ki az? Úgy gondolta, hogy választ kaphat, ha saját szemeivel lát mindent. Ezért hajléktalannak álcázta magát, így látogatta meg saját éttermeit, hogy lássa, miként működnek nélküle.”
