Kedves Főnök Úr!
Örvendezve olvastam mikor itt voltam, hogy keresnek munkást.
Én egy munkás vagyok és pont nincs dolog.
Én becsületes dolgos ember vagyok és jó lenne már kicsit dolgozgatni.
Persze ha többet kell az sem nagy baj.
Csak legyen jó sok pénz.
Becsületes nevem:
Oláh Ibolya.
1973-ban születtem Tiszalúcon.
Rendes dolgos családban nőttem fel, apám anyám dolgozott míg bírt.
Már nem bírnak, ezért rajtam a sor.
El kell tartanom valahogy a 6 testvérem és a 3 családom.
Olvasom, hogy szakácsot keresnek és én nagyon jól főzök.
Mindenki dícséri.
Minden ünnepkor én főzök és szereti mindenki még a fél éves Gazsika is.
Mindig mondik, hogy konyhán lenne a helyem, egy úri étteremben.
A legjobb paprikás krumplit tudom csinálni meg a lecsót.
Szerintem mást is jól megcsinálok, csak nincs rá pénz sokszor… Kiszolgálni is tudok, mert a férjem este mindig én szolgálom ki.
Tálcán viszem be neki a vacsorát.
Néha három tányért is megfogok egyszerre és nem esik ki a kezemből.
Szerintem itt is megfelelnék, szerintem.
De főnök Úr döncse el majd, hogy hogy dönt.
Én már döntöttem:
itt akarok dolgozni, mert szép kocsma ez.
Sokszor ittunk már itt a családdal és mindig mondtuk, hogy milyen jó ez a kávézó.
Szóval ha főnök Úr akar egy jó dolgos asszonyt akkor itt vagyok.
Dolgoztam már Siófokon is a tengerparton.
Vattacukrot árultam.
Ott is meg voltak elégedve velem.
Több mint 2 hétig dolgoztam.
Legutóbb a vasgyári piacon árultam cigit, szóval a véremben van az üzlet.
Akkor várom válaszát levélben, mert telefonom nincs.
Címem:
5.
utca 32.
Viszlát Főnök Úr!
