Alvin és Carol éppen az esküvőjükre készültek, amikor Alvint egy váratlan helyzet fogta ki. Későn érkezett a nagy napra, és amikor végre megérkezett, megrázó látvány fogadta: a menyasszonya egy másik férfihoz ment hozzá. Sok évvel később újra találkoztak, és a rejtélyes események végre megfejtődtek.
Alvin szinte futva vágtatott az autójából a templom bejárata felé. Egy családi hír miatt későn indult el, mégpedig azért, mert egyik rokon sem tudott elmenni Carol esküvőjére. Megértette, hiszen az édesanyja beteg volt, a legtöbbjüknek pedig túlságosan sok a tennivalója volt, hogy Floridába repüljenek. Nyugalom áradt belőle, abban reménykedve, hogy majd ha lendületből hazatérnek a nászútról, a rokonok ellátogatnak hozzájuk.
Még mindig késett, de bízott benne, hogy Carol túlteszi magát ezen a kis várakozási időn. Viszont, amint belépett a templomba, jött a rádöbbenés: az esküvő már folyamatban volt. De hogy lehetne ez, hiszen ő volt a vőlegény!
Az oltárnál látta Carolt, ahogy egy másik férfi ujjára húzza a gyűrűt, és a szíve mélyéről szerette volna felkiáltani. Forróság futott végig a testén, és bizonyos volt benne, hogy az arca elvörösödött. De mielőtt jelenetet csapott volna, Carol anyja, Andrea, megjelent mellette, és megkérte, hogy hagyja őket.
„Tartsd a pontosságodat!” jött a halk parancs Andrea részéről, és Alvin csak engedte a cselekvést.
„Percy asszony, mi történik itt? Hogyhogy Carol egy másik férfihoz megy hozzá?” kérdezte Alvin, hangjában a dühöt is érezve.
„Alvin, hagyd őket békén! Ez a legjobb döntés Carol számára. Jobb életre szorul, mint amit te adni tudnál neki, és ez a férfi kiválóan megfelel neki. Menj el innen, és soha többé ne térj vissza” határozta meg Andrea, mutatva a kivezető útat Alvinnak.
Alvin tiltakozott volna, elmagyarázatot szeretett volna Caroltól, és cselekedni szerette volna. Ebben viszont nem volt teret. Látta, hogy Carol gyűrűt húzott egy másik férfi ujjára. Ő ezt akarta, nem tekintet nélkül arra, mennyire izgatták az esküvő részleteit. Alaposan átgondolt minden részletet. Ezt nem értette.
De nem szeretnék könyörögni Carolért. „Oké. We are on our way,” mondta a leendő anyósának, és visszafordult az autó felé.
***
Néhány évvel később Alvin csak a karrierjére összpontosított, és nem igazán randevúzott. Miami-ban sikeres ember lett, és barátai büszkén csodálták őt. Gyakran csak arra gondolt, hogy Carol lemaradt erről a sikerről, de a kép, hogy egy másik férfihoz menjen feleségül, még mindig mint egy kiégett folt a tudatában ottmaradt.
Egy erős ösztön vezérelte őt arra, hogy megtudja, hogy Carol élete úgy alakult-e, ahogyan azt eredetileg évekkel ezelőtt tervezték. Gyermeket akartak, gyönyörű házat és rengeteg szeretetet. Lehet, hogy mindezt megkapta abban a férfiban, akit a szülei szeretettek volna neki. De mi van, ha nem?
Egy gyors keresést futtattam a Facebookon, és megtalálta a lány profilját. A rengeteg kép között még mindig ugyanolyan gyönyörű volt, mint korábban. Volt egy lánya, aki pontosan olyan volt, mint az anyja. Néhány képen a lány szülei is jelen voltak, de férje nem volt látható. Vajon elváltak?
Úgy döntött, megkockáztatja, és üzenetet ír neki, remélve, hogy találkozhatnak, és megbeszélhetnek néhány dolgot. Carol gyorsan válaszolt, és hajlandó volt találkozni velük.
***
Alvin nyugtalanul kopogtatta a lábát a földön, mert máris türelmetlenül várta, hogy Carol megjelenjen. Azt beszélték meg, hogy a lány lakóhelyének közelében lévő helyi parkban találkoznak. Carol valamiért a szüleivel élt, de Alvin nem akart túl sokat foglalkozni ezzel.
Végül Alvin meglátta őt a távolban, és úgy érezte, mintha semmi sem változott volna. Ebben a pillanatban rájött, hogy még mindig mélyen szereti Carolt. Soha nem tudta elfelejteni őt. De ezzel a feltevéssel együtt eszébe jutott az a kérdés is, hogy miért csapódott fejétől a talpáig a düh, és a fájdalom a szívében.
Alvin letett egy nagy levegőt, hogy megnyugodjon, és köszönt Carolt, amikor a lány elérte őt.
„Szia,” mondta feszülten. Alvin is hasonlóképpen válaszolt, de egyikük sem tudta, hogy mit mondjon vagy tegyen.
„Szeretnél leülni?” kérdezte végül, és Carol lelkesen bólintott. „Oké, szerintem beszéljünk a dolgokról. Azért akartam találkozni veled, hogy megválaszoljam a múltban történteket”.
„Hogyan gondoltad ezt?” kérdezte Carol a homlokát ráncolva.
„Hát, amikor a templomba mentem, te éppen valakit hozzáadtál nőül,” felelte Alvin, furcsán nézve rá. „Miért csináltad ezt?”
„Megjelentél a templomban?” kérdezte Carol zavarodottan.
Alvin megrázta a fejét, mert most már ő is összezavarodott. „Miről beszélsz? Persze, hogy megjelentem a templomban. Az volt az esküvőnk. Kicsit későn jöttem, de megjöttem, és te éppen húztál egy gyűrűt egy másik férfi ujjára”.
Carol egyenesen ült vissza, és összezavarodottan nézett körül a parkban. „Te… ott voltál?”
„Miről beszélsz, Carol?”
„Azt hittem, szabadon hagytál engem!” kiáltott fel Carol, és könnyek kezdtek megcsillogni a szemében.
„Micsoda?!” mondta Alvin döbbenten.
„Anyám azt mondta, hogy elszöktél, és senki sem tudott megtalálni. Annyira dühös voltam… nem tudtam gondolkodni. A szívem összetört, és amikor anyám javasolta, hogy menjek hozzá Colin-hoz ….. belementem az ötletbe. Nem akartam vele megbirkózni, hogy otthagyjanak a rózsaszín szőnyegen” magyarázta Carol.
„Ez semmilyen értelmet sem ad, Carol!” kiáltott fel Alvin, és a harag újra feltörött benne. „Miért nem hívtál engem? Elmagyaráztam volna, hogy késlekedem, mert üzenetet kaptam, hogy senki sem fog jönni a családomból.”
Az örökzöld szemeit Carol tárva nyitva nézte őt, majd a kezébe temette az arcát. Sírásba kezdett, nem hitt a fülének. Alvin is megdöbbent, és miközben Carol így is sírt, a saját szemeit is könnyek töltötték be.
Ott ültek mindketten a padon, és szomorkodtak a történtek miatt. Mikor Carol megnyugodott, elmagyarázta, hogy az esküvői szerződése csak egy évet tartott, de azelőtt megszületett a férfi gyermeke, akit Colin hívott Veronikának. A kislány most tízéves volt, és Carol imádta őt.
Több ember nem volt látótávolságban, mert nem tudta felhagyni Alfie fordulását, és azt, amit tett vele.
Az alkalmi találkozóval azt ígérték meg egymásnak, hogy újra találkoznak majd. Azonban aznap éjjel Carol erős vitába keveredett az édesanyjával és az édesapjával. Végül bevallották, hogy becsapták őt, és a lánytól bocsánatot kértek. Carol elfogadta a bocsánatkérést, mondván, hogy a múltban volt egy múlt.
„Úgy gondolom, hogy ez így kellett lennie, mert most van Veronica nekem, és ezt nem cserélném el semmiért a világon” mondta az édesanyjának, miközben elkedvetlenedett anyja zokogott az ő tettei miatt.
Azonban Carol nem tudott tovább együtt élni a szüleivel, ezért egy héttel később költözik tovább. Carol és Alvin kapcsolatba lépett, és végül újra bele szeretett egymásba. Úgy döntöttek, hogy óvatosan haladnak előre, és Alvinnek is sikerült megszeretnie az új mostohaapját, Veronikát. Veronica még segített Alvinnak, hogy megkérje Carol kézét, és a lány volt a tanúja az esküvőjüknek.
Felismerhetünk ebből a történetből?
A szülők nem dönthetnek a gyermekeik életének fő irányvonalairól. Bár valószínűleg Andréa és a férje a legjobb szándékúak voltak, mégis hoztak egy döntést, ami Carolnak és Alvinnak fájdalmat okozott. Tiszteletben kellett volna tartaniuk az ő döntésüket, hogy összeházasodnak.
A sors néha a legfurcsább módon működik. Lehet, hogy Carolnak nem kellett volna elsietnie Colinvali házasságát, de ott volt neki Veronica. Ráadásul, Alvin mellett kötött ki, tehát mindig is ez volt a sorsuk.
Ossza meg ezt a történetet családjával és barátaival. Talán feldobja a napjukat, és inspirálja őket.
A cikk alapját egy profi író állította össze a mindennapi életéből merített történetekből. Minden névvel és/vagy helyszínnel való hasonlóság csak a véletlen műve. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
