Toronyház építkezésen délben, fenn, leül egymás mellé ebédelni a barna hajú, a fekete hajú és a szőke férfi.
A barna kinyitja az ételes dobozát:
– Hát nem igaz!
Már megint sonkás zsemle!
Ha mégegyszer sonkás zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!
A fekete hajú is kinyitja az ételes dobozát:
– Hát nem igaz!
Már megint szalámis zsemle!
Ha mégegyszer szalámis zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!
A szőke férfi is kinyitja az ételes dobozát:
– Hát nem igaz!
Már megint fasirtos zsemle!
Ha mégegyszer fasirtos zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!
Másnap délben a barna férfi ismét sonkás zsemlét talál a dobozában.
Feláll, leugrik a magasból, és szörnyethal.
A fekete is szalámis zsemlét talál a dobozában.
Feláll, leugrik, szörnyethal.
Hasonlóan jár a szőke férfi is.
A temetésen sírva borulnak egymás vállára az özvegyek:
-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a sonkás zsömlét, mást csomagolok neki!
- mondja a barna felesége.
-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a szalámis zsömlét, mást csomagolok neki!
- mondja a fekete felesége.
A szőke felesége szótlanul bandukol tovább.
-Te nem mondasz semmit?-kérdik tőle a többiek.
– Mit is mondhatnék?
Az én drágám mindig maga készítette és csomagolta az ebédjét….