Vándordiákot felveszi egy székely öreg a lovaskocsira.
Mennek a falu felé a kanyargós úton.
Egy kis idő múlva az öreg a lovak közé csap és száguldanak lefelé.
Éles kanyar jön, a diák kapaszkodik és könyörög:
– Lassítson, mert itt halunk meg!
Erre az öreg:
– Már több mint negyven éve járok erre, de ezt a kanyart még mindig sikerült bevennem!
Majdnem lesodródnak az útról de sikerül a manőver.
Az öreg még jobban hajtja a lovakat.
Újabb kanyar, diák könyörög:
– Lassítson, mert itt halunk meg!
Erre az öreg:
– Már több mint negyven éve járok erre, de ezt a kanyart még mindig sikerült bevennem!
Ismét sikerül, az öreg még gyorsabban hajt és jön a következő kanyar.
A diák nem szól semmit, az öreg biztosan tudja mit csinál.
A kanyarnál kisodródik és felborul a kocsi, az emberek elrepülnek.
Miután a por elült, az öreg földhöz vágja a kalapját és megtapossa:
– Már több mint negyven éve járok erre, de ezt a kanyart még sosem sikerült bevennem!
