Görögország ókorában Szókratész, mint tudásának forrása, nagy megbecsülésnek örvendett. Egy napon találkozott egy ismerősével, aki így szólt hozzá:
– Szókratész, nem szeretnéd tudni, mit hallottam a legjobb barátodról?
– Állj meg egy kicsit! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt elmondanál bármit, szeretnék három kérdést feltenni neked. Ezt a három részes szűrőmet nevezem tripla szűrőnek.
Az első szűrő az Igazság. Teljesen biztos vagy-e abban, hogy a mondanivalód igaz?
– Hát, nem. – válaszolt a férfi. – Csak hallottam róla, és…
– OK, tehát nem vagy teljesen biztos benne, hogy az igaz-e vagy nem. Nézzük a második szűrőmet, a Jóság szűrőjét: az, amit a barátomról szeretnél mondani, valami jó?
– Nem, sőt, épp az ellenkezője…
– Tehát – folytatta Szókratész – valami rosszat szeretnél mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz-e. De nincs baj, van még a harmadik szűrőm, a Hasznosság. Amit a barátomról szeretnél mondani, az nekem hasznos lenne?
– Hát, nem nagyon.
– Nos – zárta le Szókratész -, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, akkor miért mondanád el nekem egyáltalán?
Ennek köszönhetően Szókratész volt a filozófia egyik nagy mestere, és ezért is tartották oly nagyra. És ezért soha nem jött rá, hogy a feleségét a legjobb barátjával csalja.
