Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy „Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy „Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Sztorik – Ügyfélszolgálat ELMŰ
Ügyfél:
Szeretném megtudni, hogy Egerben mettől meddig lesz ma áramszünet?
Ü.i.:
Kapcsolom az illetékes kollégákat.
Ügyfél:
Csak ne robotot kapcsoljon, mert unom már a robotokat.
Vicc: Sztorik
Volt egy kollégám, Morzsi volt a vezetékneve.
Oh, hogy mennyi macerát kapott a neve miatt!
Azt mondja neki a dadogós munkatárs:
– Bu-bu-bu-buksikám!
– Nem vagyok én Buksi, hanem, Morzsi!
– Mi-mi-mi-mindegy, eeegy kutya.
Én is mondtam a Morzsi János kollégának:
– Janikám, ha neked lennék, magyarosítanám a nevem, Házőrző szaktársra!
