Így szólt az Úr Noéhoz:
„Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!
”
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében.
Bárka sehol.
– Noé, hol a bárka!
– kérdezte felháborodva az Úr
– Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1.
A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2.
A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3.
Nem tudtam fát szerezni, mert – a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében – fakivágási tilalmat rendeltek el.
4.
Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5.
A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6.
Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal.
Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7.
Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
– Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet?
– kérdezte Noé bizakodva.
– Nincs rá szükség, – mondta az Úr -, megteszi helyettem a magyar államigazgatás.
