John B. Calhoun és az egér-utópia kísérletek
Az emberi társadalom tanulságai
John B. Calhoun amerikai etológus az 1960-as és 1970-es években végzett híres kísérletei során az emberi társadalom működésére kívánt modelleket alkotni állatpopulációkon, leginkább egereken keresztül.
Legismertebb kísérlete a „Behavioral Sink” (magyarul: „viselkedési gödör”) nevet kapta, és az egerek túlzott túlnépesedésének következményeit vizsgálta egy zárt, látszólag ideális környezetben.
A kísérlet felépítése
Calhoun egy „egér-utópiát” hozott létre, ahol az egerek számára minden szükséges erőforrást biztosított: elegendő ételt, vizet és fészkelőhelyet, miközben ragadozók és betegségek nem fenyegették őket.
A kísérlet célja annak vizsgálata volt, hogy milyen viselkedésbeli változások lépnek fel egy populációban, ha megszűnnek a külső fenyegetések és a természetes erőforráskorlátok.
Az egér-utópiában 4 pár egér kezdte meg az életét, amely gyorsan növekedett, és körülbelül 600 egyedet ért el a populáció csúcspontján.
Az elméleti maximum azonban 3840 egér volt, tehát a fizikai hely nem jelentett volna akadályt a további szaporodásra.
Azonban a populáció dinamikája ezt másként mutatta.
A kísérlet fázisai
1. Növekedési szakasz:
Az egerek eleinte gyorsan szaporodtak. Az első néhány hónapban a populáció exponenciálisan növekedett, az erőforrások bősége és a veszélyek hiánya miatt.
Az egerek viselkedése normális maradt, a csoportok hierarchiái felálltak, és az egyedek jellemző viselkedése megfigyelhető volt.
2. Túltelítettség szakasza:
Amikor a populáció elérte a csúcspontot, és a terület túlzsúfolttá vált, viselkedési problémák jelentkeztek.
Az egyedek között növekvő agresszió alakult ki, az anyaegerek elkezdték elhanyagolni a kicsinyeiket, és a dominanciaharcok súlyosbodtak. Az egerek között egyre gyakoribb lett a kannibalizmus és a szociális viselkedési zavarok.
3. A hanyatlás szakasza:
A populáció növekedése megállt, majd lassan csökkenni kezdett. Az egerek különféle csoportokra szakadtak.
A „gyönyörű egyedek” néven ismert csoport például teljesen elszigetelte magát a társadalmi élettől: nem harcoltak, nem párosodtak, csak önmaguk tisztogatásával és az evéssel foglalkoztak.
Másoknál agresszió, apátia vagy depresszió tünetei jelentek meg.
Végül a szaporodás teljesen leállt, és a populáció kihalásához vezetett.
Calhoun következtetései
Calhoun a kísérleteiből több fontos következtetést vont le, melyeknek messzemenő társadalmi és filozófiai tanulságai vannak az emberi társadalomra nézve is.
Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a túlzsúfoltság és a társadalmi kapcsolatok destabilizálódása katasztrofális következményekkel járhat, még akkor is, ha a fizikai erőforrások bőségesek.
Az egerek között megfigyelt viselkedési zavarokat Calhoun az emberi társadalomban is relevánsnak találta, különösen a nagyvárosi környezetben élő emberek viselkedési mintáira tekintve.
Kritika és alternatív nézőpontok
Bár Calhoun eredményei rendkívül érdekesek és provokatívak, több tudós is megkérdőjelezte azok közvetlen alkalmazhatóságát az emberi társadalomra. Az emberek összetettebb szociális rendszerekben élnek, ahol az értelmi képességek, a kultúra és az egyéni döntések szerepe meghaladja az egerek viselkedési mintáit. Ennek ellenére a túlnépesedés, az erőforrások elosztásának kérdései és a szociális kapcsolatok jelentősége továbbra is aktuális kérdések maradtak.
Összegzés
Calhoun kísérletei figyelmeztetésként szolgálnak arra, hogy a civilizáció technológiai és anyagi előrelépései nem feltétlenül jelentenek megoldást az emberi viselkedés és társadalmi struktúrák kihívásaira. A viselkedési és mentális egészség kérdései, valamint a közösségi élet dinamikája ugyanolyan fontos szerepet játszanak a társadalom hosszú távú fenntarthatóságában, mint az erőforrások fizikai elérhetősége.
Calhoun kísérletei ma is figyelemfelkeltőek és gondolatébresztőek, különösen a modern nagyvárosi életmód, a szociális kapcsolatok szerepe, és az emberi túlzsúfoltság következményeit vizsgáló tanulmányok tükrében.
Persze mindehhez tegyük hozzá, az egérpopulációt menet közben nem hülyítették médiával, illetve multimédiával, nem alkalmaztak negatív mentális befolyásolásokat sem, nem gerjesztettek mesterséges háborúkat köztük, és nem traumatizálták őket úgy, ahogy általánosságban az elmúlt évtizedekben az emberiséget.
Ezeket leszámítva, valóban elgondolkodtató a többszörösen végrehajtott kísérlet végeredménye, ami hosszú éveken keresztül, mindig ugyanaz lett…
Árvai Attila-író
2024.09.24
