A gyermekek nevelése hihetetlen élmény, arra ad lehetőséget, hogy életet adj egy olyan embernek, aki örökli a legnemesebb tulajdonságaiddal. Legalábbis, ez lenne az ideális forgatókönyv, de valljuk be, a gyakorlati élet más. Az idők során a gyereknevelés oly sokszor bonyolult és kaotikus, mintha egy kutyát próbálnánk balettra oktatni.
Egyértelművé válik ez azok számára az apáknak és anyáknak, akikbe a stressz néha annyira belemart, hogy a Twitterre fordulva adtak hangot gondolataiknak és tapasztalataiknak arról, hogy milyen igazán próbára tévő lehet a gyermekek nevelése.
1. Ez a kép azt sugallja, hogy valami szörnyűség vár ebben a levélben, de mint anya megmondhatom, valószínűleg csak az anya próbál bevásárlólistát készíteni az őrjítő 4 évese mellett, és már felhagyott minden reménnyel, hogy valaha is befejezi.
2. A fiam tudni akarta, hogy milyen volt az élet a 90-es években, úgyhogy én egyszerűen csak kitéptem a telefonjából a kezét és kiraktam az út szélén.
3. Az én 5 éves gyermekem egész nap sántikált egy álmai közbeni „rókacsípés” miatt, és együttérzéssel fordulnék felé, ha nem lenne annyira hihetetlenül vicces.
4. A nagymamák csodás lények, hiszen képesek visszaváltani a gyerekeidnek az összes gyári beállítást, függetlenül attól, hogy mennyit neveltél őket.
5. Nem vagy hivatalosan sem szülő, ha sosem vitél haza gyermekeidet boltból a hónod alatt, mint egy szörfdeszkát.
6. A gyermekeim még nem sejtik, hogy a feleségemmel képtelenek vagyunk nélkülük elhagyni a házunkat, bármennyire is vágyunk rá, hiszen mindig olyan sokáig tart nekik elkészülni. Aztán minden borul, amikor rájönnek erre.
7. Az én 8 éves gyermekem: Ma is írtam egy könyvet, ez eddig a legjobb.
Én: Tényleg nagyvonalú tőled! Talán író akarsz lenni, ha felnősz?
A gyermekem: *sóhajt* Úgy látom, nem figyelsz rám. Azt mondtam, hogy könyveket írok. Már író vagyok.
8. Fontos, hogy beállíts egy ébresztőt a gyermeked első iskolai napján, hogy emlékezz rá, hogy vissza kell menni érte iskolai nap után.
9. Az én 11 éves gyermekem: Holnap hozom haza a szaxofont az iskolából.
Én: Miért?
Az én 11 éves gyermekem: Ahhoz, hogy gyakoroljam a hangjegyeket.
Én: Úgy érted a zenei jegyeket?
Az én 11 éves gyermekem: Nem, még nem tanultunk ilyesmit.
Ez lesz a valaha volt legjobb idő.
10. A gyermekeim állóképessége:
– 90 perc biciklizés
– 75 perc váltott labdázás a játszótéren
– 60 perc ugráló kötél
– 2,5 perc gyaloglás egy élelmiszerboltban.
11. A gyermekeim állandóan azt sürgetik, hogy csomagoljak nekik szórakoztató formájú szendvicseket iskolai ebédként, és elég jól esik, hogy összetévesztenek azzal a fajta anyával, aki ezt tényleg megteszi a gyerekeiért.
12. Elmondtam anyámnak, hogy mennyire ideges vagyok gyakran a gyerekem miatt, aztán emlékeztetett, hogy amikor két éves voltam, egy téli napon lehúztam egy doboz tampont a WC-be, és miatta befagytak a csövek, így most valóban megkönnyebbültem.
13. A lányom megjegyezte, hogy gyorsabban kellene mosnom a ruháit, és szebben is összehajtogathatnám őket, amikor visszarakom a szekrénybe. Szegény, majdnem meghalt, és eszébe sem jutott.
14. Ma hoztam el a gyerekem az óvodából, ahol strandra vitték őket, és véletlenül rossz törülközőt küldtek vele haza.
Így valamelyik szerencsétlen óvodás gyermeket ilyen törülközővel küldték haza a szülei:
15. A gyermekem extrém bonyolult szendvics megrendelést adott le a Subway-ben, és a férfi feleúton megállította és megkérdezte tőlem: „Haver, mit csinálsz ezzel a szendviccsel?”
16. Szülőnek lenni hihetetlenül abszurd. Azt az embert zaklatják nap, mint nap, akit mi teremtettünk.
17. A 6 éves gyerekemmel elmentünk temetőbe gyertyát gyújtani. Csodálkozva nézte a sírokat, aztán feltette a kérdést: „Hűha! Hogy haltak meg ilyen sokan itt egy helyen?”
18. Amikor én mondom: Lefekvés ideje, alvásidő. Amikor ezt a gyermekeim hallják: Üssétek meg egymást Batman maszkban a folyosón.