Gyakran előfordul, hogy felnőttként szinte észrevétlenül hajlunk arra, hogy lebecsüljük a gyerekeink gondolkodásmódját. Azonban meglepően éles eszű gyerekek vannak, akik képesek a felnőtteket is megtréfálni. A szülők minden tőlük telhetőt megtesznek a gyermekük nevelése érdekében, hogy a leginkább felkészítsék őket a felnőtt életre. De vannak olyan helyzetek, amikor a szerepek megfordulnak, és a szülők tanulnak valamit a gyerekeiktől.
1. Egyszer elmondtam a csibész gyerekeimnek, hogy ha rosszul viselkednek, a Mikulás csak szenet rak a cipőjükbe. Ekkor kérdezték meg egyszerre:
– Anya, mi az a szén?
Így válaszoltam nekik:
– Egy olyan kő, amit meg lehet gyújtani.
A gyermekeim örömmel fogadták a válaszomat, és most már szenet szeretnének a Télapótól. Úgy tűnik, nem gondolkoztam ezen eléggé…
2. Nagyon korán megpróbálom beoltani a gyermekeimbe, hogy az élet nem mindig igazságos. Ezzel szeretném megóvni őket a későbbiekben következő csalódásoktól.
Egyszer, amikor a kislányommal társasjátékoztam, észrevettem, hogy csal. Amikor rámutattam, hogy ez nem helyes, csak ennyit felelt:
– Hát az élet már csak ilyen, Anya.
3. A kislányom soha nem szeret maga után elpakolni, ezért egyszer azt mondtam neki, hogy 10 perc múlva bemegyek a szobájába, és a padlón található összes játékát szegény gyerekeknek adom. A 10 perc letelte után minden játékát elpakolta, viszont a bátyja játékait átvitte a szobájába, és szanaszét szórta őket a padlón.
4. A kisfiam szeretett volna megvenni magának egy drága videojátékot, én pedig úgy gondoltam, hogy elég nagy hozzá, hogy otthoni munkával saját maga keressen rá pénzt. Így összeállítottam neki egy listát a feladatokról, és minden teljesített feladatért cserébe pénzt adtam neki. Amikor elvégezné mindegyiket, éppen meglenne a játék ára, de egy idő után abbahagyta. Amikor megkérdeztem, hogy miért, azt mondta, hogy már elég pénze van, mert talált az interneten egy boltot, ahol olcsóbban is megkaphatja a játékot.
5. A gyermekem nagyon szeretne egy háziállatot, de én nem szeretném engedélyezni neki, mert tudom, hogy végül én lennék az, aki gondozná és takarítana utána. Így azt mondtam neki, hogy ha fél évig képes tisztán tartani a saját szobáját, akkor kap egy háziállatot. Nos, a kisfiú biztosra akar menni, ezért a folyosón alszik egy hálózsákban, hogy véletlenül se koszolja be a szobáját.
6. Az anyukám tanár és egyszer megtanította a kicsi diákjainak, hogy ha egy gonosz idegen autóval kezdi őket követni, a legjobb, amit tehetnek, hogy gyorsan megfordulnak, és elmenekülnek, mert az autónak több időbe telik a megfordulás, így esélyük van lerázni a követőt. Néhány nap múlva, amikor egy kisdiák kiszökött az iskolából, az anyukám autóba pattant, hogy megtalálja őt. Mikor meglelte a gyereket, az hirtelen megfordult, és elszaladt az anyukám autója mellett nevetve.
7. Szüleim már kisgyermekként azt tanították, hogy hívjam a rendőrséget, ha látom, hogy valaki bűncselekményt követ el. Egyszer, amikor láttam, hogy egy bohóc ellop egy nagy tortát, betartottam ezt, és hívtam a rendőrséget. A csavar a történetben, hogy mindezt egy tévéfilmben láttam.
8. A kislányomat arra szeretném tanítani, hogy sértésekre is dicsérettel válaszoljon. Így fordult elő a következő: Az anyósom egy durva és tapintatlan megjegyzést tett a kinézetemre. Ezt a kislányom is hallotta, ezért így szólt az anyósomhoz:
– Nagyi, neked annyira szépek a sárgásbarna fogaid.
Az anyósom arcára elpirult, és erősen lerövidítette a látogatását.
9. A kislányomat arra szeretném tanítani, hogy értékelje a munkát és annak anyagi eredményét. Így aztán arra gondoltam, hogy minden végzett háztartási munkáért adok neki 5 dollárt, amit arra költhet, amire akar. Egyik este, amikor lefekvés előtt neki olvastam, a végén odament a perselyéhez, kivett belőle 2 dollárt, majd átnyújtotta nekem, mert jó apuka voltam, és mesét olvastam neki.
