A 37 éves férfit nem sokkal a személyes bemutatkozásunk után azonnal felhívta az anyja:
– Megérkeztél biztonságban, fiam?
És a lány milyen?
A következő vicc anekdotában megosztom veletek néhány sztorimmal azokról az időkről, amikor egy periferikus cégnél dolgoztam. A hívásfogadási protokollunk olyan szigorú volt, hogy lassacskán egy egész monológba telt találni a megfelelő szavakat: köszöntést, cégnevet, települési egységemet, személyazonosságomat, majd megkérdeztem: „Miben segíthetek?”
Bízva a protokoll megkövetelt betartásában, az egyik alkalommal, miután bemutatkoztam, zavart csend fogadott a vonal másik végén, majd a testvérem hatalmas nevetésben tört ki.
Minden stimmel, csak éppen a saját otthoni telefonomat vettem fel.
Következőnek az iskolai naplóba beírt vicces üzeneteket osztom meg:
„Osztályfőnöki órán Rácz Jánosné körmét rágta.” (így egybe)
Fura igazolások kezdtek elszaporodni a mi iskolánkban is. A dolgaik csak akkor jöttek ki igazán, amikor a 38 diák közül nagyjából 30 diák tornászbaleset miatti igazolást hozott.
Énektanó volt mindig a legkáoszabb, amikor egyszer egy fiú hatalmas, emésztőleg hangosat böfögött.
A tanár úr haragra gerjedt és a következőt írta be a szülőnek:
„Tisztelt Szülő!
Gyermekének tanóra alatt hangosan emésztése volt.
Figyelmeztetem.”
