Képzeld el, hogy vége a munkaidőnek, kilépsz a kapun, és hirtelen ezt hallod:
– pity… pity… pity…
Körülnézel, de nem látsz semmi olyat, ami pittyegne.
Hirtelen erős késztetést érzel, hogy NE szállj fel a buszra.
Elindulsz keresztül a városon, útközben hallod:
pity… pity… pity…
Körülnézel, de nem látsz semmit.
Közben kiérsz a városból, és erős késztetést érzel, hogy térj le az útról, be az erdőbe.
Mész az erdőben a sűrű lombok között, megintcsak hallod:
pity… pity… pity…
A pittyegés egyre csak erősödik, már-már szinte elviselhetetlen!
Majd egyszercsak kiérsz egy tágas mezőre, ahol a pittyegés megszűnik!
MIÉRT?
Mert a mezőn a pitypang…
