Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén.
Arra megy Jancsi és megszólítja:
– Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet.
– Mégis mit képzelsz, Jancsi!
– Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom!
– Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van.
Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog.
Jancsi folytatja:
– Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot!
– Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba.
Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább:
– Te Julis, most már annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek.
– Jól van akkor, ha adod a pénzt.
Megtörténik a dolog.
Jancsi megszólal:
– Na jól van, most már megyek.
Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást.
Nem sokkal később arra jön a TSz-elnök:
– Juliska, láttad erre a Jancsit?
– Igen, láttam.
– Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?
