Kovács László az angol királynőnél vendégeskedik.
Aziránt érdeklődik, hogy mi a titka az ő sikerének.
– Tudja, kedves Kovács úr – válaszolja a királynő -, nagyon egyszerű a dolog.
Csak sok intelligens emberrel kell körülvennie magát az embernek.
– No jó-jó, de hogy tud egyszerűen megbizonyosodni arról, hogy valaki intelligens?
– kérdezi Kovács.
– Engedje meg, hogy bemutassam Önnek!
– válaszolja a királynő, majd odafordul a telefonhoz, felhívja Toni Blairt és felteszi neki a következő kérdést:
– Toni!
A maga apjának a fia, de nem a maga testvére.
Ki az?
Tony Blair gondolkodás nélkül válaszolja:
– Nagyon egyszerű, felség.
Az én vagyok.
– Látja, hát így tesztelem az intelligenciáját azoknak, akik körbevesznek.
Kovács hazarepül Budapestre.
Másnap felhívja Medgyessyt:
– Figyelj Péter!
Apádnak fia, de nem a te testvéred.
Ki az?
Medgyessy hebeg-habog, egy kicsit o-o-o-zik is, de csak nem ugrik be neki.
– Lacikám, fogalmam sincs mi a válasz, de ígérem, holnap reggelre kitalálom.
Egész nap töri a fejét Medgyessy, de nem jön rá a megoldásra.
Végül felhívja Orbán Viktort, hátha ő tudja.
– Figyelj ide, Vikikém!
A segítségedet kérem.
Apád fia, de neked nem testvéred.
Ki az?
– Oh, Péter!
Hiszen ez egyszerű!
Ez én vagyok.
Medgyessy megörül a válasznak.
Nyomban tárcsázza Kovácsot.
– Lacikám!
Megvan a válasz!
Az Orbán Viktor az!
Kovács a tenyerébe temeti barázdált homlokát.
– Oh, te szerencsétlen!
Hát még ezt sem tudod tisztességesen megoldani?!
Nem az Orbán, hanem a Tony Blair az!
