A kutya átszökött a szomszédhoz, és ha már arra járt, akkor hozott vissza magával egy kis szuvenírt is gazdájának, aki viszont nem tudott felhőtlenül örülni, amikor megpillantotta az ajándékot.
Egyik reggel éppen a teraszon kávéztam, amikor a kutyánk a szomszéd kerítése alatt átbújt egy szőrös, fehér valamivel a szájában.
Odaszaladt hozzám, és büszkén letette elém, ám ekkor kikerekedett a szemem, ugyanis a szomszéd díjnyertes, külföldi kiállításokon szereplő nyula feküdt a lábaim előtt mozdulatlanul, sárosan és kutyanyáltól tocsogva.
A szomszéd már többször is eldicsekedett vele, hogy a nyúl értéke kb.
fél millió forint.
Teljesen bepánikoltam, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan felkaptam a nyulat, lemostam és megszárítottam a bundáját egy hajszárítóval.
Ezután átmásztam a kerítésen a szomszédhoz, és visszatettem a ketrecbe.
Néhány óra elteltével meghallottam, hogy a szomszéd az udvaron sápítozik és kiabál.
Én, mint aki mit sem sejt, kimentem, és megkérdeztem tőle:
– Mi a baj, szomszéd?
– Hát most nézd meg… nem bírom felfogni…
És közben a ketrecre mutatott, amiben ott hevert a nyúl.
– Csak nem elpusztult?
– kérdeztem tőle ártatlan hangon.
– De!
Két nappal ezelőtt, és én magam temettem el a kertben, erre most megint itt van a ketrecben.
Ekkor esett le, hogy a kutyám ezek szerint a már megboldogult nyuszit ásta ki a szomszéd kertjében.
