Egy nyugodt vidéki tanya életébe is betoppanhatnak váratlan látogatók, különösen, ha az adóhatóság képviselőiről van szó.
Egy ilyen esetről szól a történet, amikor egy öreg gazda és egy túlzottan magabiztos ellenőr találkozása humoros, mégis tanulságos fordulatot vett.
A NAV munkatársai egy illegális szeszfőzést gyanítva érkeztek meg egy vidéki gazdához.
A gazda, aki már nem mai csirke, nyugodt és barátságos modorban fogadta az ellenőröket.
Megengedte, hogy bárhova bemehessenek, körülnézzenek a birtokon, egyetlen kivétellel:
„Bárhova bemehetnek, uraim, csak a gépszín mögötti fészerhez ne menjenek!
” – figyelmeztette őket.
Ez azonban olaj volt a tűzre az egyik nagyképű ellenőr számára, aki kihívóan elővette a szolgálati igazolványát, és az orra alá dugta a gazdának:
„Látja ezt az igazolványt, bátyám?
Ezzel én bármelyik mezőgazdasági létesítménybe bemehetek!
Nem maga fogja megmondani nekem, hogy mit tehetek!
”
Az öreg gazda csak nyugodtan bólintott, és így szólt:
„Rendben van, maga tudja.” A történet itt vehetett volna véget, ha nem történik valami, amit az ellenőr soha nem felejt el.
Az ellenőr önelégülten átlépett a kerítésen, és elindult a tiltott terület felé.
Alig telt el néhány perc, amikor a csendet megtörve üvöltözés hallatszott a fészer irányából.
Az ellenőr pánikban rohanva tért vissza, mögötte egy hatalmas, svájci díjnyertes tenyészbika vágtázott, minden lépésével egyre közelebb kerülve a rémült emberhez.
A nagyképű pénzügyőr már az életéért futott.
Az öreg gazda ekkor felkapta a vödröt, amit éppen a kezében tartott, ledobta a földre, és a kerítéshez rohant.
Teli torokból kiáltotta az ellenőr felé:
„Az igazolványt, mutassa neki az igazolványt!
”
A tanulság egyszerű, de mélyreható:
néha nem az igazolvány vagy a hivatalos hatalom az, ami segít a bajban.
A vidéki élet sajátos szabályai vannak, és az arrogancia helyett egy kis alázat és tisztelet sokkal messzebbre juttathat.
Az ellenőr és a bika találkozása biztosan olyan élmény volt, amit a pénzügyőr soha nem felejt el.
