A bejgli, amely mára elválaszthatatlanul összefonódott a magyar karácsonyi hagyományokkal, hosszú múltra tekint vissza, és eredete több kultúra hatásának köszönhető. Ez a jellegzetes tekercs alakú sütemény dióval vagy mákkal töltve vált népszerűvé, ám gyökerei egészen Közép-Európáig nyúlnak vissza.
Származása
A bejgli származása a 14-15. századi német területeken keresendő, ahol a hasonló formájú „Striezel” néven ismert sütemény már akkor is ismert volt. Ez a sütemény a kereszténységhez kötődött, és a karácsonyhoz kapcsolódott mint ünnepi étel. A németek révén a Striezel hagyománya elterjedt Közép-Európában, és a 19. századra Magyarországra is megérkezett. Az osztrák konyha hatására a magyar arisztokrácia körében kezdett elterjedni, majd később a polgárság is átvette a receptet.
Magyar specialitás
A bejgli magyar változatának különlegessége a mák és a dió töltelék, amelyek a magyar gasztronómia jellegzetes alapanyagai. A mák szimbolikus jelentőséggel bír: a bőség és gazdagság jelképe, míg a dió az egészség és a termékenység szimbóluma. Nem véletlen, hogy ezek a töltelékek kerültek az ünnepi asztalra, hiszen a karácsonyi időszakban különös jelentőséget kapott a jövő év bőségének és szerencséjének biztosítása.
A bejgli elkészítése művészet, amely nagy odafigyelést igényel. A tészta megfelelően omlós kell legyen, míg a töltelék nem lehet túl nedves vagy túl száraz, hogy ne repedjen meg sütés közben. A bejgli egyik legismertebb „ellensége” a repedés, amelyet sokan az elkészítés sikerességének fokmérője ként tartanak számon.
Bár a bejgli eredetileg Németországból származik, mára a magyar konyha elválaszthatatlan része lett, és a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb süteménye. A hagyományos mákos és diós változat mellett manapság már számos újító recept is létezik, például gesztenyés, szilvás vagy éppen csokoládés változatok.
