A jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága az egyik legnagyobb társadalmi és gazdasági kihívás, amellyel a fejlett országok velük együtt Magyarország is szembesül. Ennek hátterében demográfiai, gazdasági és strukturális problémák húzódnak meg, amelyek hosszú távon ellehetetlenítik a rendszer stabil működését.
Az egyik legfontosabb tényező a népesség elöregedése.
Az orvostudomány fejlődése és az életszínvonal emelkedése következtében az emberek tovább élnek, miközben a születési ráta csökken. Ez azt eredményezi, hogy egyre több a nyugdíjas és egyre kevesebb az aktív dolgozó, aki finanszírozni tudná a nyugdíjakat. Egy fenntartható rendszerben szükség lenne arra, hogy a munkaképes korú népesség aránya lényegesen nagyobb legyen a nyugdíjasokhoz képest, de a jelenlegi trendek éppen az ellenkező irányba mutatnak.
Gazdasági szempontból a nyugdíjrendszert a járulékbefizetések tartják életben, azonban a gazdasági növekedés lassulása, a feketegazdaság jelenléte és a munkanélküliség mind csökkentik az állam bevételeit.
Továbbá, a rendszer érzékeny a politikai döntésekre, amelyek gyakran rövid távú érdekeket szolgálnak, miközben figyelmen kívül hagyják a hosszú távú fenntarthatóságot.
A strukturális problémák közé tartozik a felosztó-kirovó rendszer korlátoltsága. Ez a modell abból indul ki, hogy a jelenlegi dolgozók járulékaiból finanszírozzák a nyugdíjakat. Amennyiben az aktív keresők száma csökken, a nyugdíjak értéke is csökkenhet, vagy az állam kénytelen adóemelésekkel pótolni a hiányt.
A megoldások között gyakran emlegetik a nyugdíjkorhatár emelését, az öngondoskodás ösztönzését és az alternatív finanszírozási modellek bevezetését. Azonban ezek a lépések is csak akkor lehetnek hatékonyak, ha időben cselekszünk, és a társadalom hajlandó alkalmazkodni az új körülményekhez. A fenntarthatóság érdekében szükség van egy átfogó reformra, amely figyelembe veszi a gazdasági és demográfiai változásokat.
