Egy 95 éves veterán vadász
izgatottan kezdi mesélni
barátainak a vadászat egyik
emlékezetes pillanatát, miközben
egy csésze kávé felett ülnek
a kávézóban.
Szemei ragyognak, amikor
izgalomtól remegő hangon
kezd beszélni:
– „Elképesztő dolog történt
velem a dzsungelben.
Egy hatalmas
oroszlán tűnt fel a látóteremben,
nagyjából 500 méterre.
Lassan emeltem fel a puskámat,
de döntöttem úgy, hogy még várok,
hadd közeledjen.”
Barátai izgatottan hallgatják,
ahogy folytatja:
– „Amikor már csak 100 méterre
volt tőlem, újra célba vettem a puskát,
de még mindig nem lőttem, hagyva,
hogy még közelebb jöjjön.”
A vadász arca komolysággal telik meg,
amikor elérkezik a történet csúcspontjához:
– „Mikor már csak 50 méterre volt,
éppen elsütöttem volna a puskát,
de akkor… semmi.
A puska nem sült el…
Khm… Hölgyeim és uraim…
én besz*rtam!
”
A barátai együtt érezve bólogatnak,
amikor egyikük megjegyzi:
– „Igen, ilyen szorult
helyzetekben az előfordulhat.”
Az öreg arcára váratlanul
széles mosoly terül szét,
amikor hozzáteszi:
– „Nem, nem akkor… most!
”
