Kohn elhatározza, hogy túlad a család egy régi gyűrűjén.
Inasával elküldi Grünnek, az ékszerésznek.
Nem is olyan sokára csörög a telefon Kohn házában.
– Szervusz Kohn!
Szép ez a gyűrű, adok érte 40 ezer forintot.
– Nem megy kedves Grün, én ezért a gyűrűért 50 ezret szeretnék kapni.
– 45?
– 50.
– 47?
– Mondom:
50.
– Esetleg 48?
– Nem érted, hogy 50 ezer alatt nem adom?
– Ugyan Kohn!
Add oda 49 ezerért!
– 50 ezernél egy fillérrel sem kevesebb!
– Akkor visszaküldöm – így Grün.
Lecsapják a telefont.
Valamivel később csengetnek Kohnnál.
Grün inasa jön, hoz egy apró csomagot és egy kísérő levelet.
Kohn elveszi a kísérő levelet, ezt olvassa benne:
„Kedves Kohn!
Ha meggondoltad magad és mégis eladod nekem a gyűrűt, adok 49.500-at, te pedig ne bontsd fel a csomagot, hanem küldd vissza!
”
Kohnt majd szétveti a méreg, összetépi a levelet, kikapja az inas kezéből a kis csomagot, de legnagyobb meglepetésére a gyűrű helyett csak egy újabb levelet talál benne:
„Na jó, legyen 50 ezer.”
