Béla találkozik egy barátjával,
Gézával, aki teljesen össze-
vissza van verve.
Megkérdezi tőle Béla:
– Hát téged meg ki hagyott így
helyben, csak nem az asszony?
– Dehogynem… De hát úgy elhízott
az asszony, hogy képtelen vagyok
felemelni, és ezt szóvá tettem neki..
– Az én feleségem is elhízott, mint
a rohadás.
De kitaláltam, hogy mondjam
neki úgy, hogy ne a sürgősségin ébredjek.
– Na, mit mondasz neki?
– Nem azért tudom nehezen felemelni, mert
meghízott… Én vagyok, aki legyengültem…