MIÓTA ÁLLÍTUNK KARÁCSONYFÁT?
Karácsony a legszebb, legmeghittebb időszaka az évnek,
mint a szeretet ünnepe, már túlmutat az eredeti jelentéstartalmán és mindenki társít hozzá valamilyen szép emléket.
Hagyomány gyökerei…
Már a kereszténység előtt különös tisztelet övezte az örökzöld növényeket.
Jelen volt a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúra hagyományvilágában is. Akkoriban az volt a szokás ezeknél a népeknél, hogy örökzöld faágakat aggattak az ajtóikra, ablakaikra, mert úgy tartották, hogy azok elűzik az ártó szellemeket, a boszorkányokat és a gonosz lelkeket, illetve távol tartják a betegségeket.
Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik ekkor megünnepelték az élet megújulásába vetett hitet.
Kereszténység hajnalán az örökzöld ágakkal való díszítést és az ehhez kapcsolódó hiedelmeket pogány szokásnak tartották. Tertullianusz (kb. 160-220) ókori teológus elítélte azokat, akik keresztényként téli fesztiválokat tartottak, vagy örökzöldekkel díszítették házukat. Szerinte ezek az emberek „már most örök kárhozatra és a pokol tüzére vannak ítélve”
Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én ünnepelték.
I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává.
Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért.
Az örökzöld növény, mint a halhatatlanság jelképe, megjelent Jézus születésének ünnepén, tehát a pogány szokások keresztény motívumokkal keveredtek.
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban.
Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel fenyőfát. A német reformátor éppen hazafelé tartott egy téli estén, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes; Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy mikor hazaért, mindenáron be akart számolni családjának a jelenségről, s jobb ötlete nem lévén, elővett egy fát és gyertyákat helyezett rá.
A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század elején az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok is így megünnepeltek.
Amerikában a karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből származik és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik.
A karácsonyfa később komoly támogatókra talált Viktória királynő és férje, Albert szász-coburg-gothai herceg személyében: a királyi pár 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán gyermekeik körében jelent meg egy feldíszített fenyőfa mellett. A királynő rendkívül népszerű volt az alattvalók között, s ha valamit tett, azt szívesen követték, nemcsak Nagy-Britanniában, hanem a tengerentúlon is.
Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert. A 20. század elején az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a németek továbbra is maradtak az almánál, mogyorónál vagy marcipános süteményeknél.
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten már fenyőfa vásárok voltak. Az aradi kiadású Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött.
A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
A karácsonyfa díszei szimbólumok, mind jelentéssel bírnak…
A fa tetejére csúcsdísz teszünk, ami magát, a felemelkedő Jézust jelenti, de lehet a csúcsdísz üstökös, vagy csillag alakú, hiszen az vezette a három királyt Betlehembe.
*
A különböző girlandok is népszerű díszítőelemek a karácsonyfán. Ezek a hosszú, tekergő díszek az Édenikert kígyóját szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors elindítóját.
*
Angyalhajat vagy szalmát is szórhatunk az ágak közé, ami Kisjézus jászolát szimbolizálja. A szalma helyett idővel a szebb és csillogóbb angyalhaj jött divatba, de vannak, akik ma is betartják a szalmaszórás szép régi hagyományát.
*
Az angyalkák az advent angyalait szimbolizálják.
*
Az alma a tudást és a bölcsességet jelenti. Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a Tudás fájáról származik.
*
Dió, formájánál fogva szintén a bölcsességet és a tudást testesíti meg a fán, mivel ami az emberi agyhoz hasonlít.
*
Ha ezek a termések arany, vagy ezüst színekben pompáznak, akkor a fénylő bölcsességet hozzák el.
*
A díszítés mellett szokás a fát kivilágítani, melyet régebben gyertyával oldottak meg. A gyertyák jelentése a szentháromság: a test (viasz), szellem (láng) és a kanóc (lélek) hármassága jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét.
*
Nem hiányozhat a csengettyű sem, amely a negyedik adventi angyal érkezését jelzi.
*
A mézeskalács díszek minden fenti díszt megformálhatnak, de ha ember alakról van szó, akkor az a porból lett és tűzpróbán átesett embert jelképezi.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
mult-kor.hu
tudomanyplaza.hu
Wikipédia
