Több mint egy évtizede Olaszországban dolgozom egy idős nő ápolójaként. Habár a munka nem könnyű, nem bántam meg a döntést, mert így anyagilag segíthetek a családomnak is. Fiam, András és felesége, Zsuzsanna, nagyon messze élnek tőlem, és a látogatások is sajnos csak állandók a kívánságok listáján maradtak. Ami viszont a legfájóbb, az az unokáim hiánya, akiket imádok.
Tavaly karácsonykor sajnos nem tudtam hazarepülni, mivel a gondozott beteg lett, így nem hagyhattam őt magában. A karácsonyi előkészületek során Zsuzsannának 150 ezer forintot utaltam, hogy vegyen téli ruhákat, cipőket, sapkat, és kesztyűt az unokáimnak, mivel gondolkozva a téli hidegre és arra, hogy milyen gyorsan nőnek, úgy gondoltam, ez a legpraktikusabb ajándék lenne. Mindezt megígért a menyem.
Az új év után, amikor már lehetőségem volt hazautazni, természetesen felkerestem a családomat. Ahogy beléptem az ajtón, azonban azonnal feltűnt, hogy semmi nyoma az új ruháknak; az unokáim még mindig a régi cipőkben és kabátokban voltak.
– Zsuzsanna, hol vannak az új ruhák a gyerekeknek? – kérdeztem, próbálva elfojtani a felindulást.
Menyem csak vállat vont, majd halkan mormolta:
– Jelentkeztem manikűr tanfolyamra… Vettem lámpát, géllakkokat… Hamarosan saját vállalkozásom lesz!
Ez volt az a pillanat, amikor az én világom megállt. A pénz, amit a gyerekeknek küldtem, Zsuzsanna inkább a saját vállalkozására költötte.
András beleavatkozott, próbálva megnyugtatni:
– Ne kezdj már el, anya! Zsuzsa megpróbál segíteni nekünk, és ha sikerrel jár, az a gyerekeknek is jó lesz.
De ezt nem tudtam szó nélkül hagyni:
– Nem arra küldtem a pénzt, hogy te manikűrfelszerelést vegyél, hanem hogy a gyerekek ne fagyjanak!
Zsuzsanna felállt, dühösen becsapta az ajtót, és András csendben maradt.
Ezután új ruhákat vettem a gyerekeknek a megtakarításaimból. Zsuzsanna pedig továbbra is próbálkozott a manikűr üzletével, bár még nem voltak ügyfelei. Az egyetlen vevője a szomszéd volt, aki csokoládét adott a szolgáltatásokért.
Mielőtt vissza mentem volna Olaszországba, Andrásnak még egy üzenetet hagytam:
– Ha legközelebb pénzt küldök, te felelsz annak felhasználásáért. Küldj nekem számlát, különben nem küldök többet.
Még most is fáj arra visszaemlékezni. Szeretem a családomat, de úgy érzem, Zsuzsanna kihasználja a kedvességemet. És minél tovább vagyok távol, annál jobban félek, hogy minden erőfeszítésem hiábavaló lesz.
