Egy elfáradt, hosszú nap végén úgy határoztam, hogy benézek a közeli élelmiszerboltba. Tudtam, hogy kénytelen leszek sorba állni, hiszen otthon már semmi sem volt a hűtőben vacsorára vagy a reggelihez.
Amint összeszedtem mindazt, amire szükségem volt, sorba álltam a pénztárnál. Nagy sorban álló tömeg sorakozott előttem, és a tömeg mögöttem is csak növekedett. Közvetlenül előttem egy idős hölgy állt, aki lassan pakolta ki a kosarából az élelmiszereket.
Az idős hölgy kosarában mindössze egy sárgarépa, három darab krumpli, fél vekni kenyér és két tojás volt. Könnyű, egyszerű bevásárlásnak tűnt, de elszomorító volt belegondolni, hogy sok nyugdíjas számára még ez is luxus, miután kifizették a rezsiköltségeket.
Amint a pénztárosmunkatárs, egy huszonéves fiatalember, átnézte az idős hölgy vásárlását, megkérdezte tőle, hogy nincs-e még valami a kosarában. A hölgy csak egy halk sóhajjal mutatta felé az üres kosarat. Ekkor a fiatalember felállt, és azt mondta az asszonynak, hogy várjon csak egy pillanatot, mert mindjárt visszajön.
A sorban állók türelmetlenkedve kezdtek mormogni. Egyesek felháborodva megjegyezték, hogy illetlen dolog ilyenkor elhagyni a kasszát, főleg csúcsidőben. Már majdnem megkerestük a boltvezetőt, amikor a fiatalember visszatért egy hatalmas bevásárlókocsival.
A bevásárlókocsi tele volt különböző élelmiszerekkel: tejtermékekkel, friss zöldségekkel és gyümölcsökkel, gabonapelyhekkel, édességekkel – kávéval, teával és sok minden mással. A férfi egy szót sem szólva, a pénztárosmunkatárs segítségével kifizette az egészet, majd megkérte a biztonsági őrt, hogy kísérje haza az idős nőt, és segítsen neki elvinni a sok élelmiszert.
A sorban állók némán figyelték a történéseket. Megdöbbentünk a fiatalember nagylelkűségétől. Ki gondolta volna, hogy a fiatalok, akiket sokan kritizálnak közönyösségük miatt, néha még az idősebb generációknál is több együttérzést és emberséget képesek mutatni?
Ez a megtörtént eset mélyen megérintett. Azóta is azt az elhatározást hordozom, hogy ha van rá lehetőségem, segítek másokon. Mert ami nekünk talán természetes, az más számára elképzelhetetlen luxus lehet.
