Azért kedvelem azokat az apákat, akik óvodába hordják kislányaikat hajnalban. Olyan megható látvány ez, ahogy maguk után húzzák a picike decembert, tartva a kezükben a rózsaszín hátizsákot és a plüss játékot. Egy nap egy szakállas, bőrkabátos fickót láttam, aki törékeny lányához hajolt, és vele beszélt Mickey Egér stílusban. Egy cserép virág koszorút tett a fejére a lány, akit az apja el is felejtett, miután kiment az óvodából virág koszorúját a feje felett viselve, majd felszállt egy zsúfolt buszra.
1Szülői értekezletet rendeztek azoknak az apukáknak, akik reggelente az óvodába viszik a gyerekeiket.
2Macskánk elkezdett nyávogni, én pedig visszanyávogtam neki, negyed órányi kavargás után kiderült, hogy valójában az apám csalt engem a másik szobából.
3Játszótérre vittük a kisfiunkat a manóm feleségemmé, és ott meghallottuk, amit a szülők kiabáltak a gyerekeiknek: „Denerisz, ide jöjjön” „Rickó, ne menj olyan magasra” „Ginger, idejünk van elindulni” „Marlowe” „Fahéjj” És aztán egyszerűen kiáltott egy anya: „Anna” Ekkor egy pillanatra tekintettünk egymásra a nőmmel és elmosolyodtunk, mert hallottunk egy „hagyományos” nevet.
4A nővérem hirtelenölt ötlete a családi kirándulásunk volt, hogy sportos, grimaszos fénykévvel örvendeztessen meg minket, de nagyjából érzem, hogy apánknak nem nagyon van hozzá kedve. Mindig nevetünk, amikor a kép előjön a családi találkozóban.
5A szobában ültem, és vodka volt az asztalomon, mert tisztogattam a gitáromat. Amíg ezt csináltam, egy nagy doboz fagylaltot ettem. Akkor jött be hozzám az anyám, aki csak engem látott a vodka és a doboz jégkrém mellett. Pár másodpercig nézte, majd megkérdezte: „Van valami baj, fiam?”
6Elmentünk a meccsre a haverokkal, és posztoltuk ezt a képet. Az anyám és a barátnői ezzel a képpel reagáltak:
7Gyerekkoromban az édesapam megtanított úszni azzal, hogy belelökte a mólóba a vizet, majd azt mondta: „Most elkezd úszni” Soha nem értettem, hogyan működött a módszere, de néhány pillanat múlva úszni kezdtem.
8Volt egy földünk, ahol krumplit termesztettünk, és amikor az ősszel kimenünk, hogy kifeljük, nincs egy garam krumpli sem a földben. A család senkije nem értette, hogyan lehetséges ez, azt hittük, valaki ellopta a munkánkat, míg az édesapám és a bátyja bevallották, hogy tavasszal nem ültették el a krumplit, de helyette elutaztak a kedvenc csapatuk meccsére.
9Egyetemistakoromat könyörtelenül felkészültem a vizsgámra, amikor a kis testvérem megkérdezte tőlem:
– Kaptok kérdéseket, amiket meg kell válaszolnotok a vizsgán?
– Igen.
– Ez annyira könnyű, hiszen ismeritek az összes kérdést.
Nagyon várom, hogy ő is egyetemista legyem, és megtapasztaljam, mennyire is egyszerű.
10Amikor gyerekkoromban vihar volt, apám gyakran így kiabált: „Pufff”, és nehéz volt az élet. Egy ideig azt gondoltam, hogy az apám a villámok ura, és ő úgy is tartotta magát. Később azt mondták nekünk az iskolában, hogy a fény gyorsabb, mint a hang, ezért először látjuk a villámot, majd halljuk. Akkor esett le, hogy az édesapám a villámot előre látja, mielőtt még dörögne az ég.
11a nővérem hazaérkezett egy hatalmas partitől, ahol nagy zajt csinált, és „kissé” imbolyogva jött haza. Az anyám szigorúan megkérmezte, mit és mennyit ivott, a nővérem pedig keresztben álló szemekkel nézett rá, és ezt mondta: „Csak egy Clown Port.”
12Az óvodában jelmezversenyt tartottak, a gyerek nagyrészt hercegnőként vagy szuperhősként jelent meg, a lánya pedig kukásautónak akart lenni.
