Megismerem Önöket egy történettel. Én, Andrea vagyok, 28 éves múltam van a fejem felett, egy étteremben dolgozom felszolgálóként, míg szorgalmasan töltöm a napjaimat a kollégiumban. Andrással, az eljegyzett párommal éltem együtt, aki egy gyermekorvos, hihetetlenül éles észjelleggel és még hatalmasabb egóval.
Mai sztorim a nemrég történt eseményről szól, amikor a hihetetlenül „jó” ötlete volt, hogy az én helyem a konyhában és nem a társaságban kell, hogy legyen. Ez egy hihetetlen tanulság, amit András soha nem fog elfelejteni.
Mint egy átlagos péntek este, csendes pihenőnapra vágytam, egy kellemes bor és a kedvenc valóságshow-m következett. Andrásnak voltak más tervei – kollégái jöttek vendégségbe.
Feltűnően éles hangján „kért”, hogy maradjak a konyhában, hiszen orvosok jönnek, túl bonyolult lenne a beszélgetés. Felháborító! Ezzel az észrevételével sikerült szinte elütnie az örömöm, amit azon a napon éltem át.
A vendégek érkezése előtt próbáltam megvitatni a helyzetet, de András csak egy „ne drámaizálj” szavakkal zárta le a vitát. Az ajtóban megjelent a vendégsereg és már be is köszöntek, én szó nélkül visszamentem a konyhában.
Ekkor döntöttem el, hogy megadom Andrásnak, amit kér, de egy kis csavarral. A hűtőben talált hozzávalókból kezdtem összeállítani a menüt: organikus lazac, importált savanyúságtól kezdve a kézműves sajtokig. A legvégén egy markáns country zenével készítettem el az ételeket.
A beszélgetés elcsendesedett, amint beléptem az ajtón, a kezemben az elkészített vacsorával. András arcát látva, tudtam hogy ez volt az este csúcspontja. A vendégek még kipróbálták a különleges ételeket, melyekre egészen sajátos arcokat vágtak.
Én közben magam mellé helyeztem egy fotelre és széles mosollyal várakoztam a fejleményeket. A kínos helyzetek után a többség már András szenvedésén halásztak, szinte mindenki rajta nevetett, Ő pedig teljesen zavarban volt.
Egy nő, aki a vendégek között volt, az este végén oda is súgott, hogy „jobbat érdemelsz”. Másnap összepakoltam a cuccaimat és elhagytam Andrást. A kollégák közül is többen írtak, hogy bátran kérjek segítséget, ha szükségem van rá.
Ezzel a történetemmel szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy bármikor ki kell állni magunkért. Az elmúlt hónapokban szabaddá, boldoggá váltam és a legfontosabb, hogy visszakaptam az életem.
