Panel lakásomban nőttem fel, egy tipikus ötemeletes tégla épületben, jobb elrendezésű lakásokkal. Az első emeleten volt a két szobás otthonunk saját erkéllyel, ami ritkaságszámba ment a kisvárosunkban, és volt egy tágas konyhánk is. Természetesen, a tágas szó jelentése elvont volt, mivel a konyhánk területe mintegy 7 négyzetméter volt, de akkoriban ez cseppet sem hiányzott.
Váltakozva étkeztünk, mivel az étkezőasztal három székkel a falhoz volt préselve, noha négyen voltunk a családban. A hűtőszekrény a mosogatóval szemben állt, ami szerintem sokaknál még ma is így van, de nem volt kényelmes, mivel alig tudtunk belépni ebbe a helyiségbe. De milyen a konyhád?
A szüleim nem aggódtak a kényelmetlen elrendezés miatt, mert megszokták. Mit tudtak volna tenni ezzel a konyhával? Az 1990-es években még nem voltak belsőépítészeti trükkök, amelyek megkönnyítenék a konyhai életet.
Megváltozott az idő. Egyre több ember újítja fel szűk panel lakását. Például ismerőseim, egy kéttagú család, nemrégiben étkezőasztalt álmodott meg az ablakpárkányból, hogy megszabaduljanak az asztaltól és néhány négyzetmétert felszabadítsanak.
Három érdekes példát találtam arra, hogy hogyan alakították át az emberek a konyhájukat. Szívesen bemutatnám őket nektek és kérném a véleményeteket.
Ez a család sokáig kereste az anyagi helyzetükhöz megfelelő lakást. Végül egy kétszobás lakást vettek a tipikus panelház legfelső emeletén, amelyet fel kellett újítaniuk.
Az én véleményem: Szeretem az így felújított otthonokat. A fehércsempe, a világos konyhabútor, a fa asztallap és bútorok nagyon tetszenek (különösen az étkezőasztal). De vannak kérdések a felújítás jogszerűségével kapcsolatban.
Ez a lakás is „nagymamás” volt – régi tapétával, a 90-es évek bútoraival… Az új tulajdonos úgy döntött, hogy nagyszabású felújítást végez, de átalakítás nélkül. Csak egy bárpultot kért a tervezőktől a konyhában, az ablakhoz néző kilátással. Nem szokványos feladat egy 5,6 négyzetméteres szobában, igaz?
És itt a végeredmény.
