Pécs belvárosának csendes utcáin vezettem férjemmel, amikor hirtelen igencsak drámai fordulatot vett az este. Férjem odakapott a szívéhez, a fékpedálra lépett és elhaló hangon szólt, hogy mellkasi fájdalmai vannak, és légszomja van.
Meghúztam az autót a szélvonalra, bekapcsoltam az vészvillogót és gyorsan letettem a férjemet a földre. Elrendeztem őt stabil oldalfekvésben és azonnal hívtam a mentőket.
Már sötétedett, a város ritka volt, nem volt, aki segítsen, de kitartóan álltam a helyzet magaslatában, tudva, hogy most férjem élete állhatja.
A mentős a telefonon elmondta, hogy én maradjak nyugodt, és mivel férjem pulzusa megszűnt, így szükségessé vált, hogy szívmasszázst alkalmazzak rajta.
A telefon hangszóróján keresztül figyelembe vettem az utasításokat. Ekkor láttam meg egy régi BMW-t, amely lassított, megállt az autónk mellett, és belőle két szokatlan alak csúszott ki. A helyzet kihasználásával, az egyikük azonnal beszállt az autónkba – egy BMW X6, a kulcs az utastérben volt -, és elvitte az autónkat.
Kiabáltam nekik, hogy ne rabolják el az autót, mert a férjem halálra van ítélve, de semmiféle érzelmet nem váltottak belőlem.
Végül,
a férjem kórházba szállították, ahol sikeres műtétet sikerült végrehajtani hála égnek – elzáródott koszorúér volt a probléma. A két tolvaj férfi elég naív volt ahhoz, hogy azt higgye, ilyen autóban nincs GPS nyomkövető.
A rendőrségnek átadtam a koordinátákat, és egy pécsi szomszédos nyári lakot találtak az autó, a motor még meleg volt. Természetesen letartóztatták őket, de még mindig kényelmetlenül érzem magam, amikor belegondolok, hogy milyen világban élünk.
Egy haldokló embertől is elvettek, a legszemérmetlenebb mocskos embereket találta…