Életünk során mindannyiunkkal előfordulnak olyan szituációk, amelyekben szeretnénk elsüllyedni a föld alá. Meghökkentő hányszor kerülünk szembe olyan helyzetekkel, amelyek aztán visszatekintve viccese emlékekké változnak. Hasznos minden ilyen eset után elmosolyodni, és nem szabad magunkat tűrhetetlenül rosszul érezni.
Véletlenül azt mondtam a barátnőm fotójára, hogy milyen cuki az apukájával. Kiderült, hogy a férfi a képen a vőlegénye.
Emlékkent idézem meg a volt kolléganőmet, aki először ment ki egyedül tankolni. Amikor a töltőállomáson kérdezték, mennyit szeretne tankolni, azt felelte: „Hát nem tudom… Talán pont annyit, amiből egy hétig boldogulhatok vele.”
Az Instagramon megtévesztett a nézet, és azt hittem, a saját fotóimhoz érkezett kommenteket olvasom. Egy fél órán át válaszoltam a dicsérő szavakra, mire rájöttem, hogy valójában barátom oldalán vagyok.
Hosszú időn keresztül otthonról dolgoztam, és nem hagytam el a lakhelyemet. Egy napra a szomszédok a rendőrséget hívták rám, mert azt gondolták, hogy meghaltam.
Egy taxiút során megkértem a sofőrt, hogy kapcsolja le a rádiót, mert nem tetszik a zene. Miután letette a telefont, szomorúan közölte velem, hogy valójában a saját dalát hallgattuk, amit a szabadidejében vett fel.
Igazi kínos pillanat volt, amikor a szüleimmel filmeztünk, és a főszereplő karriert keresett a történetben. Még most is zavarba jönök, amikor arra gondolok, hogy mennyire szégyelltem magam a szüleim előtt.
Egyszer az utcán megpillantottam egy lányt, aki papírpoharat tartott a kezében, és az arra járókat várta. Odamentem hozzá, és némi aprót dobtam a poharába, erre ő felkiáltott: „Hé, az a kávém lettem volna! Mit csinálsz?!”
Egy közeli boltban dolgozott egy csendes lány, aki soha nem szólt hozzám. Süket vagy néma lehet, gondoltam, és mivel tetszett, egy nap odacsúsztattam a pénztár mögé egy cédulát, amin az állt: „Nagyon szép vagy”, ő viszont azt válaszolta: „Ne viccelj! Az általános iskolában osztálytársak voltunk. Mögöttem ültél, nem emlékszel?”
Egy alkalommal a konditeremben egy hangos „galamb” röppent el. Olyan hangos volt, hogy még a fülemben dübörgő zenében is hallottam. Ezután gyorsan távoztam a helyszínről, és soha nem tértem vissza.
